Sejtettem, hogy egy igazán színes, és programokban bővelkedő hónappal zárhatom az évet, de a december minden várakozásomat felülmúlta. Tökéletes befejezésül szolgált a 2018-as esztendőnek, ráadásul egy picit még a havas tájban is gyönyörködhettünk! Gyanítom, hogy a java majd a jövő év elején érkezik, az a pár pihe csupán a karácsonyi hangolódásunkat segítette. :)

Könyvek és olvasás  

Nyilvánvalóan nem zárhattam nullásan a hónapot, így örömmel jelenthetem, hogy négy új és ropogós kötet gazdája lettem, ennek tetejébe mind kívánságlistás szerzemény! Eredetileg két könyvet rendeltem meg online, amit a két ünnep között vettünk át egy budapesti Libriben, de végül még egy könyv csúszott be a kosaramba, ami legfőképpen az idei Libris kampánynak köszönhető. Többször is hangoztattam már, hogy mennyire rajongok Andersen szomorkás meséiért, így amikor megtudtam, milyen gyönyörű és különleges gyűjteménnyel rukkoltak elő, rettentően vágytam rá, hogy megkaparinthassam. Egymagamnak kicsit sokalltam a limitet, így a párommal összefogva sikerült szert tenni erre a csodálatos kiadásra, ami alighanem a mesegyűjteményem ékessége per pillanat. Hiába van már két másik mesekönyvem, mindkettő más miatt különleges. Az egyikhez a gyerekkorom, illetve a Németországban eltöltött nyarak kötnek, míg a másikat az anyukámtól kaptam meg még jó pár éve. Mindkettő szívemnek kedves kötet, felbecsülhetetlen az értékük!

A végső, nagy négyes végül így alakult: 

▿▿▿

Ami az olvasásaimat illeti, az idén ismét egy Debbie Macomber kötettel hangolódtam, ami meglepően jó döntésnek bizonyult. Annak ellenére, milyen faék egyszerűségű a történet, a szereplők kedvessége és a fordulatok könnyed kiszámíthatósága feledtette velem ezt a tényt, és jólesően melegítettem fel vele a lelkem. Ezután Leiner Laura Iskolák versenye c. sorozatát folytattam, ami változatlanul feltétlen rajongást váltott ki belőlem - tűkön ülve várom a befejező részt! A Hygge enyhe csalódás számomra, ennél picit többet vártam. A fotók valóban nagyon hangulatosak, de amikor szó szerint a nagy semmit csűrjük-csavarjuk lapokon keresztül, az elég hervasztó egy idő után... Az Oroszlánhűség egy tavalyi beszerzésem, és úgy érzem, pont jókor talált meg Elza felnevelésének története. Joy Adamson szeretete az állatok -, a természet -, illetve a kis oroszlán iránt szívmelengető volt, egész biztosan beszerzem az Elza kölykeiről szóló könyvét is! Az Idődíszítés az utolsó VCS-re válogatott kötetem az idén, viszont mesekönyv létére nem hatott meg annyira, mint vártam volna. Különlegessége vitathatatlan, ahogyan a csodaszép illusztrációk is emelik az olvasás élményét, ellenben a meséket nem különösebben zártam a szívembe. Utolsó előtti olvasmánynak Miamona kihívására választottam be Alessandro Bariccotól a Novecentot, ami kellemesen elringatott az óceán hullámain, miközben jazz zene szólt a képzeletbeli színpadon. Bevallom, a Selyem kicsit nagyobb hatással volt rám, de nem bánom, hogy sorra kerítettem. Szép lassan szeretném majd a többi könyvét is elolvasni, mert valamit nagyon tud ez az olasz úriember! Az idei évet pedig Závada Peti új verseskötetével, a Mész-szel zártam, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Imitt-amott felcsillantott valami különlegeset, mégis cseppet csalódottan csuktam be a könyvet. Így összesen 7 könyvet tudok felmutatni, ami az év utolsó hónapjára - szerintem - nem is olyan rossz teljesítmény. :)  

Filmek és sorozatok 

A december nem múlhat el karácsonyi filmek nélkül, úgyhogy próbáltam újabb kedvencekre is bukkanni. A Polar expressz mindenképpen említésre méltó: nem csak az igényes animációja, hanem elsősorban a fülbemászó zenéje, illetve a mondanivalója miatt vált igazán különlegessé. Bár kicsit sziruposra sikeredett, én élveztem az új Vanessa Hudgens filmet, a Princess Switcht is. A karácsony története egy kissé melankolikusabb, elgondolkodtatóbb darab, amihez a meseszép lappföldi táj tökéletes kiegészítő.  

Illetve, amit külön kiemelnék, az a Fenn a csodás Északon című természetfilm, ami Skandinávia állatvilágát mutatja be. A NatGeo-n találtunk rá teljesen véletlenül, de csak az utolsó néhány percet csíptük el belőle. Szerencsére a Youtube-on elérhető mind a négy része, és szívből ajánlom megtekintésre: lenyűgöző, lebilincselő, magával ragadó az egész!

Programok 

Mivel tudtam, hogy Bécsben fogunk tölteni egy teljes hetet, csupán egyetlen svéd vásárba látogattunk el. Ez egy meglehetősen picike vásár volt, mindössze néhány standdal, ráadásul egészen a végére érkeztünk meg, ennek ellenére kellemes sétát tettünk, és gyönyörködtünk a világító fényfüzérekben. A hétvégéken javarészt a karácsonyi ajándékokat készítettük el; sütöttünk, filmet néztünk, és maximálisan kiélveztük az otthoni kuckózást. A közös hangolódás csodásan sikerült, nem csak úgy beestünk a karácsonyra, hanem hétről hétre készültünk rá, és vártuk az otthoni ünneplést.

15-én repültünk Bécsbe, ahol a karácsonyi forgatagra készülődtem leginkább. Jópár vásárban jártunk az ott töltött hét során, ám az idén a Városháza melletti vitte a pálmát: a díszítés egészen pazar volt, tiszta meseország! Egyik este forraltborozni-puncsozni is elmentünk, illetve találkoztunk egy kedves barátunkkal, aki elvitt minket a város legjobb pizzériájába. Isteni tonhalas pizzát ettem, de a tiramisújuk is mesés! A Hundertwasserhaus-t is idén láttam először. Nagyon tetszett az épület, és meglepőnek találtam, milyen kis szűk utcában helyezkedik el - nem is gondolná az ember! A koronát mégis alighanem a Bruegel kiállítás tette fel, amit méltán dícsérnek annyian. Én korábban csupán néhány képét ismertem a flamand festőnek, viszont a múzeumban a grafikáit is megcsodálhattam, és egészen lenyűgöztek az apró, kidolgozott részletek, az ecsetkezelés, a színek. Leginkább a paraszti életet bemutató képeit élveztem legjobban, ezek közül kettőt meg is vettem képeslap formájában is. Ami viszont egészen váratlan meglepetésként ért, az a Vermeer kép, amire nem is számítottam. A folyosón, a kijárat felé igyekezve találtam rá, és mondanom sem kell, percekig csak földbe gyökerezett lábbal csodáltam - nincsenek rá szavak, mennyire tökéletes! 

▿▿▿

Szenteste előtt egy nappal egy szuper napot töltöttünk el együtt a Mátrában, mivel Apukám két hetes kínai turnéra indult másnap, és sehogysem találkoztunk volna már az idén. Az ajándékozás, a karácsonyfa díszítés, illetve a nagymamák látogatása mind hozzájárult a hangulathoz, és bár a barátom családjánál kicsit másképp telnek az ünnepek, ugyanolyan szeretet vett körül, mintha otthon lettem volna. 

Valószínűleg az évi értékelő már csak a jövő évben fog érkezni, addig is olvasgatom majd a többiek évzáró posztjait, illetve kiélvezem még a következő néhány itthoni napot, mielőtt visszatérnénk Svédországba. Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak és idetévedőnek, jövőre találkozunk! :)

Minden kedves olvasómnak csodaszép emlékekben, boldog együttlétben, örömteli beszélgetésekben, és meghitt pillanatokban gazdag ünnepeket kívánok!

▿▿▿ 

Boldog karácsonyt! ❄ God Jul! ❄ Joyeux Noël ! ❄ Merry Christmas! ❄ Frohe Weihnachten!

(képek forrása: Pinterest // Unsplash)

Több blogon is belefutottam már ebbe a kérdéssorba, és mivel egyébként is régen írtam ilyesmi posztot, kedvet kaptam a kitöltéshez. :) Elöljáróban elárulnám, hogy a karácsony az egyik legkedvesebb időszakom az év folyamán. Minden mozzanatát élvezem, és már november közepétől karácsonyi hangulatban tobzódom. Kislányként is ilyen lelkes voltam, és úgy érzem, felnőttként sem történik ez másképp: ugyanolyan izgatottan várom december 24-ét! 

1. Mi a legelső, ünnepekkel kapcsolatos emléked? 

Hmm... Amikor még a Petőfi utcában laktunk, a lakásunk része volt egy viszonylag nagy nappali, ahová kényelmesen befért a karácsonyfa. A díszítésben sosem segédkeztünk a bátyámmal gyerekkorunkban, mert a fát az "angyalkák" hozták Szentestére. Emlékszem, Anya vagy Apa egy apró csengettyűvel csilingelt, akkor tudtuk, hogy beléphetünk a szobába. Valahogy belém ivódott ez az emlék, ahogy ott állunk csomagokkal teli fa körül, és közösen énekeljük a Mennyből az angyalt. 

2. Kis- vagy nagykarácsony? 

Én alapvetően a meghitt, családi ünneplés híve vagyok, úgyhogy egyértelműen kicsi. Általában 8-an  ültünk az asztalhoz, azaz a szüleim, a húgom, a nagyszüleim, a keresztanyám, az unokahúgom, a bátyám, és én. Mára ez annyiban módosult, hogy a bátyámnak saját családja van Németországban, én ugye szintén külföldön élek, illetve a nagyszüleim néhány éve már nem vállalkoznak a karácsonyi vacsora megszervezésére, így az utóbbi időszakban mindenki külön karácsonyozik. Nekem elképesztően hiányoznak a korábbi alkalmak, és remélem, egyszer még visszatérünk ehhez, mert nekem ez volt az igazi ünneplés. Most már második éve fogok a barátom családjával ünnepelni a Mátrában, aminek szintén megvan a maga hangulata, de azért a lelkem egy része ilyenkor nagyon vágyakozik haza, a szeretteim körébe. 

4. Igazi vagy műfenyő?

8. Kedvenc karácsonyi filmed?

9. Kedvenc karácsonyi zenéd? 

(Képek forrása: Pinterest)

December 13-a talán az egyik legfontosabb dátum Svédország életében. Tavaly egy különleges Luca napi felvonuláson is részt vettünk, idén inkább a nyugisabb esti sütésre szavaztunk, és elkészítettük az ilyenkor hagyományos Luca macskái (Lussekatter) nevű sütit. 

Tulajdonképpen ez egy vízválasztó napnak számít, hiszen innentől fogva veszi kezdetét a karácsonyi időszak. Rendkívül nagy megtiszteltetés errefelé Lucának lenni, mivel a kiválasztott lány képviseli a Fényt. Hosszú, fehér, lepelszerű ruhában vonul a menet élén, fejét egy 7 gyertyából álló koszorú díszíti. Manapság már a biztonságosabb módszer dívik, azaz elektromos fények váltották fel a korábbi viaszgyertyákat. Lucát több kísérője segíti, mindannyian hasonló öltözéket viselnek. 

▿▿▿

Az ilyenkor fogyasztott lussekatt különlegességét a tésztához adott sáfrány adja; ettől a süti intenzívebb ízt, valamint karakteresebb színt kap. Fordított S-formája a legjellegzetesebb, melyet egy-egy mazsolával díszítenek. Több recept is fellelhető az internet bugyraiban, én ezúttal egy kesellával (ízesítetlen túrókrém) dúsított változatra szavaztam. 

Még mielőtt megérkezne a Mikulás, én is szeretném lezárni az utolsó őszi hónapot, ami ugyancsak rohamtempóban haladt el mellettem. Szinte fel sem ocsúdtam, és máris decembert mutatott a naptár. Ez részben abból fakadhat, hogy a novemberből egy hetet otthon voltam, a maradék három pedig hihetetlenül gyorsan eltelt. Most már mindenütt világítanak az ablakban a kis karácsonyi díszek, a héten felállították a városközpontban a karácsonyfát is, és az összes kirakatban ott díszeleg az idei téli kollekció. Jólesik gyönyörködni a sok-sok fényfüzérben - mindig is szerettem az év ezen időszakát; a készülődést, az ünnepekre való hangolódás idejét. 

Könyvek és olvasás 

Nem terveztem, hogy novemberben is veszek könyvet, de amikor a belvárosban volt dolgom, benéztem még egyszer a helyi könyvesboltba. Nagyon szeretek ott lenni, főleg, mióta megnyílt az antikvár részleg - tele filléres kincsekkel! Eredetileg a Szerelem a szavannán című kötetet néztem ki (éppen akciós volt), de olyan hatalmas méretűnek tűnt, hogy attól tartottam, nem fog már beférni a bőröndömbe. Ráadásul eszméletlen kicsi betűkkel nyomtatták, és beleolvasva nem éreztem ugyanazt a lelkesedést, mint az Elefántsuttogó első mondatánál. Hiába, Lawrence Anthony-val nehéz versenyre kelni. :) Így hamar az antikváriumos polcoknál találtam magam, és váratlanul rábukkantam egy lappföldi történetre, a Rénszarvasok pásztorára. Korábban egyáltalán nem ismertem ezt a könyvet, de egy gyors molyos ellenőrzés után láttam, elég jó százalékot kapott, illetve a címkék alapján is éppen nekem valónak tűnt. Nem gondolkodtam rajta sokat, haza is jött velem. :)

Olvasás szempontjából nem volt valami erős hónap: csupán kettő könyvet mutathatok fel, amiből egy újraolvasás. Meglepetten konstatáltam, hogy tavaly ilyentájt szintén volt egy kisebb megtorpanásom, amikor annyira nem vágytam könyvekre, és kellett egy kis pihenő két kötet között. Ilyenkor inkább sorozatokba, filmekbe temetkezem, és megvárom, amíg lecseng a dolog, majd újult erővel vetem bele magam az olvasásba. A Segítség után nehezemre esett újra egy ilyen erős történetre ráakadnom, így inkább jólismert szerzőkkel próbálkoztam. A Britta kiönti szívét még egy augusztusi beszerzésem, és úgy éreztem, pont jól passzolna az őszi hónaphoz. Nem is időzíthettem volna jobban, mivel a karácsonyi készülődésbe is beleláthattam, és nagyon tetszett a számtalan apró svéd utalás, ami másoknak nem feltétlen jelentene sokat, de én szinte minden nap tapasztalom magam körül. :) Astrid Lindgren levélregénye kimondottan üdítő, kellemes lubickolás volt - örülök, hogy a polcomon tudhatom! Belekezdtem az új Gavalda novelláskötetbe is, de annyira nyomasztónak és végtelenül szomorúnak hatott, hogy képtelen voltam átrágni magam rajta. Ennek orvoslására fogtam bele a Mercy Falls sorozat második részébe, aminek gyorsan a végére is értem. Változatlanul úgy érzem, hogy Maggie lírai stílusa magával ragadó: mint egy puha, simogató őszi szellő. Viszont a folytatás továbbra sem a kedvencem, sőt, kifejezetten feszélyezett Sam mélabús hozzáállása Grace-hez, miközben körülötte minden darabokra esett. Az a nyomasztó, baljós érzés rányomja a bélyegét az egész történetre, nem egy szívderítő olvasmány... Ennek ellenére egész biztosan folytatom, mert kíváncsi vagyok a végére, javarészt semmire sem emlékszem belőle. Plusz ott az ismeretlen negyedik kötet, amit szintén tervezek olvasni, ha az idén nem is, de jövőre egész biztosan. 

Filmek és sorozatok 

Igazából teljesen távol állt tőlem, és sosem gondoltam volna, hogy érdekel, mégis érdeklődve figyeltem az Aranyélet utolsó évadát övező hype-ot. Amikor visszajöttem, futólag megemlítettem a barátomnak, hogy megnézhetnénk, mire lelkesen közölte, hogy oké, pénteken el is kezdjük. Szinte azonnal megtetszett, kezdve onnan, hogy Anger Zsolt Endre bá alakításáért oda- és visszavagyok, továbbá Thúróczy Szabolcsot már a Valami Amerikában is kedveltem, illetve Döbrösi Laura az Egynyári kalandban is az egyik kedvenc szereplőmet játszotta. Olasz Renátó különösen nagy meglepetés volt számomra, ahogy a Jankát alakító Ónodi Eszter is - elképesztően zseniális szerepformálások egytől-egyig! Nagyon örültem az általam kedvelt, ritkán szereplő színészek jeleneteinek - itt elsősorban Rajkai Zoltánra és Epres Attilára gondolok. :) Egyértelműen az első évad viszi a pálmát, a másodiknál sokaltam a lövöldözős-akciós tölteléket, a harmadik pedig túlzottan drámaira sikerült, de összességében mindenképp megérte megnézni. Még napokkal utána is a Miklósi családon kattogott az agyam, a történeteken rágódtam. Elgondolkodtató, izgalmas, pörgős és egyedi - minden ízében magyar sorozat.

Ezután a Fapaddal folytattuk, ami csupán egy évadot élt meg, de Anger Zsolt ismét nagyon alakított - igazi kaméleon ez az ember! Az első néhány epizód még kicsit erőltetett, utána viszont kifejezetten szórakoztató - a bugyutaságért nem kell a szomszédba menni. :D Végül egy izlandi sorozattal zártuk az őszt, a Trapped-dal (Ófærð). Döbbenetes, ízig-vérig skandináv, a szó legszorosabb értelmében. Eredeti nyelven néztük, felirattal, és aww, ez az izlandi nyelv! Teljesen beleszerettem. :) A táj, a zord hideg, és a téli takaró alatt megbúvó rejtélyek és titkok végig fenntartották az érdeklődésem, egyszerűen rajongtam érte! A szakállas, nagymackó rendőrfőnök tökéletes főszereplő, egyedül elvinné a hátán az egészet, de tele van jobbnál jobb karakterekkel a sorozat, mindenki hozzátesz a sikerhez. Bár akad benne néhány gyomorforgató jelenet, összességében mégsem a hentelős vonal dominál, hanem különféle lelki tusák zajlanak a háttérben. Csupán 10 részből áll, és szinte mindegyik olyan függővéggel zárul, hogy képtelenség nem azonnal továbbnézni. Állítólag készülőben van a folytatás, én a magam részéről elképesztően örülnék neki!

▿▿▿

Amióta Svédországban élek, a természetvédelem még hangsúlyosabb szerepet kapott az életemben. Ami itt teljesen magától értetődő, otthon - sajnos - egyelőre gyerekcipőben jár, aminek következtében egyszerre érzem magam tehetetlennek és dühösnek. Nem arról van szó, hogy döngetem a mellkasomat, és mindenkit lenézek, aki nem így éli az életét, ahogyan én, csupán próbálok egy egészséges egyensúlyt találni. Bőven lenne még hová fejlődni, de úgy érzem, elég jó úton haladok. Ez a poszt azért is született meg, hogy megmutassam, én mit teszek a környezet védelmében, és mennyire kicsi dolgokkal is milyen fantasztikus eredményeket lehet elérni. 

▿▿▿

#1 Saját bevásárlószatyor

Ez a bagatellnek tűnő dolog igenis rengeteget számít, mivel a 21. század egyértelműen az egyszer használatos műanyagzacskók virágkora. Nemrégiben láttam egy videót, amiben az ismert új-zélandi színész, Sam Neil, mesélt arról, mennyi szemét úszkál a tengerekben, és ez mekkora károkat okoz a világban. A tengeri állatok gyakran összetévesztik a vízben úszkáló zacskót egy medúzával, és bizony, "gondolkodás nélkül" lenyelik. Egyszerűen elborzasztott az emberiség nemtörődömsége, az, hogy ilyen felelőtlenül bánunk a természettel, az állatokkal - az egész bolygónkkal. 

Az első dolog volt, amit beszereztünk a kiköltözésem után, az erős, textilből, vászonból készült szatyrok voltak, amiket azóta is használunk, valahányszor vásárolni indulunk. Ezen felül mindig tartok magamnál egy plusz szatyrot a váratlan helyzetek esetére is. Az előszobában van egy kisebb komódunk, amiben a téli sálakat, sapkákat, egyéb kiegészítőket tároljuk, és ide csináltam helyet a zacsiknak is, úgyhogy felöltözés után csak beteszek néhányat, és már indulhatunk is. 

#2 Többször használatos kulacs 

Ha elmegyek otthonról, gyakran viszek magammal a kis kulacsomban vizet vagy teát, és utána egyszerűen csak kimosom. Az Ikeában szereztünk be erre a célra egy szuper, tartós darabot, ami ráadásul 600 ml-es űrtartalommal rendelkezik. Egy kezemen meg tudom számolni, azóta hányszor vettem kint üdítőt magamnak, annyira elszoktam tőle. Hozzáteszem, Svédországban visszaváltós rendszerben működik a műanyag palackok újrahasznosítása. Minden egyes üvegre rászámolnak plusz 1 vagy 2 koronát, attól függően mekkora palackról van szó, és ha visszaváltjuk őket, ezt a pénzt levásárolhatjuk vagy felajánlhatjuk jótékony célra is.

#3 Soda Stream 

Továbbra is az innivaló témánál maradva, nem tudom, mennyire ismert otthon ez a márka, de örömmel láttam, hogy Magyarországon is van erre lehetőség, és csak buzdítani tudnék rá mindenkit! A dolog lényege roppant egyszerű: egy speciális szódapatron használatával csapvízből tudunk buborékos vizet készíteni. Szintén már több, mint egy éve használjuk a Soda Stream-et, és egyszerűen imádjuk! Praktikus, egyszerű, és bőven visszahozza az árát. Azóta egyáltalán nem veszünk palackozott vizet, így még egy műanyagforrást iktattunk ki az életünkből. Nem egy olcsó készülékről van szó, ezt elismerem, de ha kiszámoljuk, mennyibe kerül alkalmanként egy-egy karton víz, máris más megvilágításba kerül a helyzet. 

#4 Főzés 

Talán a legegyszerűbben kivitelezhető dolog, hiszen ha otthon főzünk, jóval kevesebb szemetet termelünk, mintha gyorsétterembe mennénk, arról nem beszélve, mennyivel egészségesebb is, mivel tudjuk, mit eszünk. Nem csak spórolási szempontból, hanem egyébként sem szoktunk gyakran étterembe járni. Három-négy havonta egyszer-egyszer betérünk valahová (leginkább a Maxba, ami a svédek saját hamburgerlánca), és akkor szoktunk elcsábulni egy-egy burgerre. Én egyébként is szívesen sertepertélek a konyhában, mert imádok főzni, így minden napra tudok ebédet csomagolni a barátomnak, amit örömmel eszik meg a kollégáival. :) 

Tipp: Ha megtehetitek, vásároljatok piacon, támogassátok a helyi gazdákat! Igyekezzetek mindig a szezonális zöldségeket, gyümölcsöket fogyasztani. Epret nem véletlenül eszünk csak tavasszal; mindennek megvan a maga helye a körforgásban. 

#5 Szelektív hulladékgyűjtés

Tudom, ezt otthon némileg komplikáltabb megoldani, de nem lehetetlen. Mi rendkívül szerencsés helyzetben vagyunk, mivel a svédek évtizedek óta élenjárók ebben a kérdésben más északi országgal egyetemben. Külön papírzacskóba gyűjtjük a komposztot; a műanyagot, a fémet, az üveget, a papírdobozokat pedig egy nagy tárolóba tesszük, amit aztán a szemétkidobó helyiségben válogatunk szét. Ez olyan szinten a mindennapjaink része, hogy én otthon is automatikusan mindent szép tisztára mosok el, ami hasznosítható, és igyekszem a megfelelő helyre bedobni. Otthon is egy jó ideje különben szelektálva gyűjtük a hulladékot, a komposztot pedig a nagyszüleim komposztálójába tesszük. 

Tipp: A még jó állapotú, de általad kidobásra ítélt ruhákat, tárgyakat célszerű az arra érdemes helyre elszállítani! Mi Svédországban az általunk kiválogatott ruhadarabokat a Vöröskereszt által működtetett alapítvány számára fenntartott konténerbe dobjuk, így nem csak egy jó ügyet támogatunk, hanem elkerüljük a felesleges dolgok felhalmozását is. :)

#6 Pálmaolaj mentes termékek 

Erre az utóbbi egy-két hónapban figyelek tudatosabban, korábban sajnos nem fordítottam rá nagy gondot. Azóta viszont figyelmesen átböngészek minden címkét, és csakis olyan termékeket vásárolunk, amiben egyáltalán nincs pálmaolaj. Mondanom sem kell, ez is az egészségesebb életmódunk része, így jóval kevesebb "junkfood" kerül a tányérra. Nutellát évek óta nem eszem, számomra émelyítően édes, úgyhogy részemről ez nem nagy lemondás. Viszont szomorúan konstatáltam, hogy a nagyobb márkák, mint pl. a Milka, a Boci előszeretettel használják az édességek elkészítésekor, mivel jóval olcsóbb, mint bármelyik más, növényi olaj használata. 

Tipp: A Lidl-ben kapható csokik mind a Fairtrade Cocoa Program résztvevői, így főleg ezeket részesítjük előnyben, emellett a legtöbb esetben pálmaoljat sem tartalmaznak. 

#7 Kevesebb húsfogyasztás 

Teljesen kiiktatni egyelőre még nem tudom, de jóval kevesebb húst eszem, mint korábban. Egyre többször próbálkozom vegetáriánus receptekkel, legutóbb pl. bolognait készítettem vöröslencséből, és isteni finom volt! Az egyik fontos célkitűzésünk az új évben, hogy januárban teljes egészében vegetáriánus hónapot fogunk tartani. Semmilyen húst, vagy húst tartalmazó terméket nem fogunk sem vásárolni, sem enni, kizárólag zöldség, gyümölcs, illetve néhány tejtermék, valamint tojás lesznek a terítéken. Már nagyon készülök erre az időszakra, rengeteg szuper receptet lementettem, úgyhogy úgy érzem, ez minden szempontból remek évkezdésnek ígérkezik. 

#8 Cruelty Free kozmetikai szerek 

A CF-re való törekvésemért nagy-nagy köszönet illeti HeyJulie-t, akinek munkásságát élénk figyelemmel kísérem egy ideje. Julcsi hívta fel a figyelmem az állatkísérlet-mentes termékek vásárlására és hasznosítására, úgyhogy most már erre is odafigyelek. Sminkelni egyébként is elég ritkán szoktam, szóval abszolút nem jellemző, hogy roskadozna a polc a rengeteg rúzs, pirosító és egyéb kencefice alatt. A szokásos szelektálásom óta kizárólag olyan kozmetikai szereket szereztem be, melyeket nem tesztelnek ártatlan állatokon, továbbá a tusfürdőmet, a samponomat is ebben a szellemben vásárolom, illetve a dezodorom is teljes mértékben megfelel ennek a kitételnek. 

Ez egy olyan ügy, ami mellé teljes mellszélességgel kiállok, amit fontosnak érzek, mint ahogyan a környezetvédelem irányában is megtettem a kezdő lépéseket. 

+1 Tudatos vásárlás 

És ami talán a legfontosabb: tudatosan vásároljatok! Szelektáljatok, nézzétek át, amitek van, és ha valamire szükségetek van, ne sajnáljátok a pénzt egy-egy minőségibb darabra! Itt elsősorban a ruhákra gondolok, de ugyanígy igaz ez bármi másra is az életetekben. A legtöbb YouTuber-nél csak azt látom, hogy a rengeteg tesztelésre érkezett darab mellett bőven beszereznek maguknak is ruhát, cipőt, sminket, mert ezt diktálja a mai fogyasztótársadalom. Én ezt mélyen elítélem, és nem is vagyok hajlandó részt venni benne. Ebben a kérdésben is jóval tudatosabb lettem, megválogatom, hogy mire költöm a pénzem, és igykszem a ruhatáramat is úgy bővítgetni, amire éppen szükségem van. 

Mivel a karácsonyi szezon is itt toporog a küszöbön, elárulom, az idén is kézzel készített sütit, illetve pesztót fogok ajándékozni a szeretteimnek. És ismét csak Julcsit tudom idézni: ha valaki meglepetésébe időt, energiát és odafigyelést fektettél, annál nagyobb ajándékot nem is adhatnál, hiszen ebben az egész lényed tükröződik. 

(Képek forrása: Pinterest)

Azt hiszem, az őszi hónapok közül az októbert szeretem leginkább. Talán ez annak is köszönhető, hogy az utóbbi néhány évben mindig akkor éreztem a legenergikusabbnak, legpozitívabbnak és a leginkább tettrekésznek magamat. Ehhez párosul a csodálatos őszi színkavalkád, ami folyamatosan elbűvöl és ámulatba ejt: az ezerszínű leveleken átszűrődő fény, a napsütés, a kellemes, arcomat simogató meleg. Ezek az apró, felbecsülhetetlen értékű dolgok egészen más hangulatúvá varázsolják az őszt!

Könyvek és olvasás 

Végül csupán egyetlen könyvvel bővítettem a kis könyvtáramat, amin már régóta gondolkoztam. A book24 ingyenes szállítása, illetve szuper akciója győzött meg leginkább, így egy füst alatt beszereztem a barátom karácsonyi ajándékát, és választottam magamnak is egy szépséget. :) A Rejtély az Orient expresszen-re esett a választásom, amihez nagy reményeket fűzök. A borítója teljesen levett a lábamról, egyszerűen csodaszép, és remélem, a belső tartalom is illeszkedik majd hozzá. 

Az olvasással kissé belassultam, ami főleg az otthon töltött időnek köszönhető. Azért esténként mindig igyekeztem haladni egy keveset az aktuális kiválasztottal, ami kicsit felidézte az otthoni olvasásaim emlékét, amikor Lizi bekuckózott mellém, én pedig éjszakába nyúlóan merültem bele a könyvembe. A Békavári uraság egy kellemes, minden ízében angol meseregény, ami kimondottan kellemes meglepetés volt. Különösen a nyelvezete lepett meg, az olykor lírikus hangulatú sorok, amiket jóízűen olvasgattam át, gyakran kétszer is. Ez a kötet egyben VCS-re válogatott könyv, ahogy a másik régóta polcon álló veterán, a Segítség is. Azt hiszem, leginkább a hossza rettentett el attól, hogy belefogjak, de igazán kár volt ennyire félni tőle. Nem csupán egy rettentő fontos témáról van szó, hanem egyben egy személyes emlékről is, melyet az írónő állít a család szeretett házvezetőnőjének. Ezek az asszonyok elképesztő sorsokról mesélnek, melyek időnként kicsit megtiporják a lelkünket, belemarkolnak a szívünkbe, de határozottan megéri. Nem valószínű, hogy egyhamar újraolvasom, de örülök, hogy a polcomon tudhatom, mivel az idei évem egyik legmeghatározóbb olvasmányává vált. 

Filmek és sorozatok

Októberben kétszer is moziztam: először az új Johnny Englisht néztük meg a barátommal, ráadásul tudtunkon kívül belecsöppentünk a MoziÜnnepbe, így féláron filmezhettünk. :) Őszintén szólva már az előzetes alapján tudtam, hogy szeretni fogom, mert Rowan Atkinson bénázásait nézni igazi guilty pleasure kategória nálam. Tudom, nem egy hatalmas opusz, de annyira jókat nevetek rajta, továbbá az itt-ott felsejlő londoni hangulat határozottan felteszi az i-re a pontot. Kihasználva ezt a remek kezdeményezést, a húgommal A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt c. adaptációt kerítettük sorra, amiről csupán annyit tudtam, hogy egy francia regényből készült. Messze több van ebben a filmben, mint a hosszú és szórakoztató címe: komoly, elgondolkodtató, és élvezetes darab. Tökéletes választás volt, mindkettőnknek nagyon tetszett! 

Ezen felül megnéztem az új Mamma Mia filmet, ami másodszorra is igazi feelgood érzéseket keltett bennem, továbbá kifejezetten meglepett az Ocean's 8, ami csupa belevaló, okos és rafinált nőt mutat be. Nekem az eredeti trilógia kimaradt, így azt is elkezdtük nézni. Egyelőre a modernebb verzió tetszik jobban, de reménykedem, hogy az eredeti is lassacskán felzárkózik mellé. :) Sorozatok terén elkezdődött a Big Bang Theory befejező évada, amit kíváncsian vártam már, illetve folytatódott a spin-off sorozata, a Young Sheldon.

Programok

Amióta olvasok, gyakran kapom azon magam, hogy milyen izgalmas lenne helyet cserélni valamelyik szereplővel, legyen az fő-, vagy mellékkarakter. Időnként még bele is képzelem magam egyesek helyzetébe, hogy én hogyan kezelném a helyzetet, vagy mit tennék az illető helyében. Kicsit segít eltávolodni a saját, megoldandó problémáimtól, és amikor visszatérek a gondolkodáshoz, gyakran egészen új színben látok mindent. Épp emiatt találtam kifejezetten figyelemre méltónak a Témázós Lányok ehavi kérdését, ami egyfajta helyzetgyakorlatos "játék". Úgy rémlik, mintha valamelyik tömbösített pszichós órámon még csináltunk is volna ehhez hasonlót, bár nem tenném le rá a nagyesküt. Mindenesetre nagyon élveztem a kitöltést, és ezúton is köszönöm nekik a meghívást! :) 

▿▿▿

#1. Ki lennél, ha egy mesében szerepelnél? Boszi, ent, hercegnő vagy herceg? Bármilyen szereplőt írhatsz! Mi történne veled?

Kedves Naplóm! Reggel pacsirtaszóra ébredtem, ami egyáltalán nem jellemző rám. Általában hétalvó vagyok, az udvarhölgyemnek kell felébresztenie szinte minden nap, de ezúttal valósággal kidobott az ágy. Ez nagyon szokatlan érzés... Azt hiszem, sejtem, mi lehet az oka. Csipkerózsika meghívója éppen a kedvenc fésülködőasztalomon pihen, csaknem kikacsintanak belőle a szép, cirádás betűk. Sosem vettem részt még ilyen partin, úgyhogy borzasztó izgatott vagyok! Állítólag Hamupipő megint tökhintóval fog érkezni, de ezt kissé túlzásnak érzem. Bár igaz, ami igaz, egyszer már férjet fogott magának. Bárcsak én is rátalálnék már a saját hercegemre!... 

♕

Kedves Naplóm! Muszáj újból bejelentkeznem, mert hihetetlenül kalandos dolgok történtek velem! Éppen a kamrában bújkálok, és az orromig sem látok, annyira sötét van. Minden barátnőm itt van most, remek a hangulat. Szerencsére Pipő mégsem hintóval érkezett, hanem lovon, és úgy tűnik, végre visszavett az állandó nászutas ömlengésből. Épp ideje volt már... Hófehér isteni gyümölcsös pitékkel kedveskedett nekünk, én pedig muffinokat sütöttem, amiket rózsaszín cukormázzal díszítettem. Még egy kis rózsakivonatot is cseppentettem a krémbe, hogy még szebb legyen a végeredmény. Ahogy néztem, egy morzsa sem maradt belőle. Na de vissza a partihoz... Éppen Csipkerózsikával beszélgetek, amikor kopogtatnak az ajtón. Egy küldönc érkezett, kezében ismeretlen címerű, lepecsételt borítékokkal. Azt rebesgetik, hogy egy titokzatos királyfi érkezett a birodalomba, aki hetedhét világra szóló bált rendez, éppen ma este! Szóltam is az udvarhölgyemnek, hogy készítse elő a legszebb ruhám és a legkényelmesebb topánkám, mert az éjjel szét fogom táncolni őket! 

#2. Ki lennél egy fantasy regényben? Milyen szereplő lennél, milyen regényben?

« Tulajdonképpen ez is olyan napnak indult, mint a többi, leszámítva, hogy egy csapat törp jelent meg az ajtóm előtt. Mégis mit akarnak ezek tőlem?! Az egy dolog, hogy kiették az éléskamrám, hogy a nagymamám horgolt terítőjét használták szalvétának, és Gandalf szétkaristolta az ajtóm... De azt már mégsem tűrhetem, hogy magukkal ráncigáljanak egy kalandra! Én szeretem a biztonságos, kényelmes lakomat. Nem hiányzik a veszély, a harc...  Szent szalamandra, még a Bakacsin erdőn sem merek keresztül menni! Zsáklaknál tökéletesebb helyszín úgysincs, szóval maradok a kényelmes karosszékemben, és végre megkóstolom a Déli Fertály újdonságát. Rám fér egy kis pihenés ezután a csinnadratta után... »

#3. Sci-fi. Robot lennél, űrhajós, vagy egy szereplő a gépteremben? Bármi lehetsz, kezdj el játszani!

« Új küldetést kaptunk, harcba indulunk. A Sötét Oldal támadást indított a bolygónk ellen, úgyhogy azt hiszem, a sugárhajtású géppel kellene mennünk. De a főnök úgysem engedné... Folyton beleszól abba, hogy mit csináljak, pedig én vagyok a kapitány, a fenébe is! Ami azt illeti, kezdek belefáradni ebbe az állandó háborúzásba. A jedik korának leáldozott, ezt mindenki tudja, de mégis... Talán pislákol még valami halvány remény arra, hogy megmentsük a világot. Addig is megpróbálom a lehető legtöbbet megtenni a hazámért, és csatasorba indítom a legjobb embereimet. Ha ettől függ a gyerekeim jövője, rajtam nem fog múlni! »

#4. Ki lennél egy Jane Austen regényben? Szomorú hősnő, egy sznob vipera, lovászfiú, esetleg egy tiszt?

« Ma látogatóba érkezett hozzám Miss Pemberley. Igazán bájos és szelíd kisasszony, de a teasüteménye finoman szólva is tragikus. Többet nem szabad hagynom, hogy meglepjen a kreálmányaival, de mit tegyek, óh, mit, hogy ne sértsem vérig? Viszont igazán kellemes délutáni sétát tettünk az almás kertben, szedtünk néhány szép, érett gyümölcsöt a kosarunkba is, és barátságos társalgást folytattunk az előző heti klubdélutánról. A magunkfajta kisasszonyoknak nincs más szórakozása itt, vidéken, épp ezért szükséges megbecsülni az efféle alkamakat. Amikor ott ülök a többi hölgy között, és azt hallgatom, hogy ki milyen vagyonos úriembert szeretne férjül magának, kicsit elgondolkodom, helyes-e ez így. Nem inkább szerelemből kellene házasodnunk? Vagy ez csupán egy kósza gondolat, amivel nem is érdemes foglalkozni? Őszintén szólva, ízléstelennek tartom az efféle délutánokat, és gondolatban egészen máshol járok. Hogy hol? Azt egyelőre megtartanám magamnak... »

Több korszakba is szívesen tennék utazást, de a legutóbbi múzeumlátogatás miatt a 17. századi Hollandiát mondanám. Azt a korszakot, amikor a neves festő, Vermeer van Delft élt és alkotott. Szívesen lennék vagyonos úrhölgy, aki családi portrét festet, vagy egyszerű falusi leány, aki kora hajnalban bocikat fej és vajat köpül, vagy épp egy német-alföldi művész, aki járja a világot, és tájképeket, életképeket örökít meg. 

A kérdésre válaszolva: attól függ. Nyilván egy kriminél nem szoktam annyira beleélni magam a törénetbe, viszont ha olyan témáról van szó, ami fontos a számomra, vagy megérint egy-egy karakter lelke, akkor előfordul, igen. Jelenleg a Segítséget olvasom, de még nagyon az elején járok. Egyelőre a felvágott nyelvű szakácsnő, Minnie, a kedvencem. Ez az elképesztően kitartó és állhatatos nő, aki elnyomva, szolgasorban él, mégis megtesz mindent, hogy a családja asztalára kenyér kerülhessen. Kíváncsi leszek, idővel változik-e a kép, meglátjuk! :)

A többiek bejegyzései: Zenka, Anaria, Abstractelf, Nima, PuPilla, Bea

(Képek forrása: Pinterest)

A tavaszi első, nyitó bejegyzés óta vártam már, hogy újra mesélhessek arról, mennyi klassz helyen jártunk azóta! Az a benyomásom, hogy a legtöbb embernek Svédországról csak Stockholm ugrik be kapásból, holott a fővároson kívül rengeteg szuper város, látványosság, érdekesség található még itt. Egy ideje gyűjtögetem egy külön doksiban azokat a helyszíneket, amik esetleg szóba jöhetnek, így most újabb 3 +1 helyről számolhatok be nektek. :) 

ÖREGRUND & FORSMARK

Időrendi sorrendben ez a kis halászfalu a legelső a listán, ahová még egy szeles szeptemberi hétvégén autóztunk el. Az ötlet nem tőlem származik, a Facebook-on levő utazós csoportból inspirálódtam, ahol egy fiatal pár osztott meg egy svédországi vlog videót, ahol szerepelt ez a városka is. Rögtön megtetszett, és le is nyomoztam, milyen messze lenne tőlünk. Legnagyobb meglepetésemre csupán másfél órányira, ráadásul a mérete miatt éppen alkalmasnak bizonyult egy kisebb kiránduláshoz. 

Mindig kapva kapok az alkalmon, ha tengerhez közeli helyre mehetünk, épp ezért voltam szuper izgatott, amikor megláttam, micsoda gyönyörűségre bukkantunk. Maga Öregrund nem túlzottan nagy, bőven elegendő a felfedezéséhez két-három óra, amibe belekalkuláltam a tengerparton való ücsörgést is. :) Mi egy nagy kört tettünk a belvárosban, érintve minden fontos látnivalót, amit a partról kiszúrtunk. Felfedeztük a helyi templomot, megnéztük az óratornyot, és kellemes meglepetésként könyveltük el, hogy a nyár végével a turista tömeg is alábbhagyott. A parton békésen sütkérezve megittuk a kis kávénkat, és élveztük az arcunkat simogató nyári napsugarakat. Szerintem tökéletes hétvégi program; a bájos utcáival, meseszép kikötőjével és a rusztikus házikóival teljesen levett a lábamról! 

Hazafelé más útvonalat választottunk, így nem csak egy nagyon cuki őzikével találkoztunk, hanem egyúttal egy teljesen mesebeli kis településre is rátaláltunk! Forsmarkról ezidáig sosem hallottunk, ráadásul az egész hely mindössze néhány házból, egy templomból, egy kastélyból, illetve egy gyönyörű tópartból áll. Kicsit mindkettőnket egy skanzenre emlékeztetett, amit tetézett az is, hogy rajtunk kívül szinte senki sem járt arra. Az épületek sem néztek ki tipikusan svédnek, inkább amolyan elvarázsolt angol falucskának tűnt az egész. Egészen hihetetlen, hogy ilyen helyiségek is léteznek errefelé, abszolút kellemes meglepetés volt! :) 

ÖSTER MALMA 

Valahányszor a Skavsta reptérre érkeztünk, kíváncsian nézegettem a prospektusokat, melyek Nyköping-t és környékét mutatták be. Ki is választottam néhányat, és lapozgatás közben fedeztem fel Öster Malmát, ami egy viszonylag nagyobb erdei komplexum hotellel, vadasparkkal, valamint egy picurka kastéllyal. Az is kiderült, hogy itt található a Svéd Vadásztársaság (Svenska Jägareförbundet) központja is. Engem legfőképpen a vadaspark hozott lázba, különösen a szarvasok miatt. Arra pedig álmomban sem gondoltam, hogy sétálás közben teljesül az egyik legrégebbi kívánságom...!

Nem is szükséges egészen Nyköping-ig elmenni, jóval korábban kell letérni az autópályáról. Kisebb falvakon át vezet az út, melyet fantasztikus, hatalmas fákkal övezett utak szegélyeznek. Sejtettem, hogy ősszel lesz igazán mesebeli a táj, de a látvány minden várakozásomat felülmúlta. Elképesztő színkavalkád fogadott bennünket: mindenütt sárga, bordó és narancs foltok színezték a környéket. Szívem szerint órákig gyönyörködtem volna benne, annyira varázslatos volt! Öregrundhoz képest itt azt tapasztaltuk, jóval nagyobb az embertömeg, ami leginkább a helyi étteremnek volt köszönhető. A többség az ebédelés végét követően el is tűnt, délután 16 órára már nyoma sem volt a csődületnek. 

Miután leparkoltunk, felkerestük a recepciót, ahol megvettük a belépőket (ezt én bonyolítottam le svédül :)), és már útnak is indultunk a vadaspark felé. Láttunk fácánokat, vadkacsákat, libákat, és elméletileg fogoly, illetve siketfajd is látható, de ők nem mutatták meg magukat. A muflonok még kicsit bátortalannak tűntek, viszont az őzikékhez érve már lelkesebb volt a fogadtatás. Egy-két suta el is indult felénk, viszont amikor feltűnt a színen a gondozónő, láthatóvá vált a csapat többi tagja is. A nő kedvesen elindult felénk, a kezében néhány kisebb almával, és megkérdezte tőlem, lenne-e kedvem odaadni nekik. Fülig érő vigyorral válaszoltam, hogy persze! Elképesztő boldogság volt számomra, egyúttal hihetetlen élmény testközelből látni és csodálni ezeket a páratlan élőlényeket. Az egyik őzike különösen a szívemhez nőtt, tőle el is köszöntem kifelé menet. Barátságosan odaügetett hozzám, és hagyta, hogy megcirógassam a füle tövét. ♥ A park jelentős része egyébként erdő, így az állatok természetes közegükben élhetnek. Az őzikéken felül egy hím jávorszarvassal is találkoztunk, aki békésen eszegetett tőlünk néhány méterre. Én séta közben egy nagy zacskó makkot is szedtem, illetve néhány szép, színes levelet is, amit az előszobai vázába szántam. A szeles, hűvös idő miatt nem akartunk sokat időzni, így lassacskán a kijárat felé fordultunk. Ekkor a tónál három ismerős sziluett bontakozott ki: egy jávorszarvas család. Papa, mama és a kicsi borjú először távol, a színes fák árnyékában időzött, ám a gondozónő megjelenésével egyre közelebb merészkedtek hozzánk. Időközben a tömeg is nőttön-nőtt. Összeszedtem minden bátorságom, és megkérdeztem, kaphatnék-e esetleg még egy almát. Így esett, hogy Holgert, a hímet is megetethettem, és ezzel még egy álmom vált valóra! A bejárat melletti szűk úton ellátogattunk még a vaddisznókhoz is, ahol teljesen elolvadtam a csíkos malackák láttán, illetve sikerült szednem néhány csipkebogyó vesszőt, amit szintén őszi dekorációnak terveztem. 

▵▵▵

Lesétáltunk még a tópartra, illetve megnéztük a kastélyt is, de csak kívülről. Mivel a szél egyre erősödött, visszatértünk a kocsihoz, megettük a szendvicseinket, és lassan elindultunk hazafelé. Mondanom sem kell, ehhez a kiránduláshoz fűz az ősz egyik legszebb élménye, minden perce ajándék!

Valójában erről a helyről már írtam korábban, ám akkor csupán egy kis időt tölthettünk el. Tőlünk kevesebb, mint egy óra kocsival, így keresve sem találhattunk volna jobb vasárnapi programot. Az őszi fények, a vízpart, illetve a még virágzó növények tökéletes összhangot alkottak, amihez nagyban hozzájárult a csodálatos, napfürdős idő is. A Holland Park japánkertje óta teljesen odavagyok az efféle kertekért, és az interneten kutakodva újra feldobta nekem a Google találatként, miszerint itt is található egy. Ezen felbuzdulva ezúttal a terület másik felét is felfedeztük. Rajtunk kívül jó páran sétálgattak még arra, gyönyörködtek a tájban, a színekben, és töltekeztek fel a melengető napsugarakkal. 

A japánkert nem olyan nagy, mint Londonban, ennek ellenére megvan a maga bája. Egy kecses, ívelt híd, őszi színekben pompázó fák és bokrok, ezenfelül egy aprócska kőpad is helyet kapott benne. Kellemes pillanatokat idézett fel mindkettőnkben, kicsit újraélhettük a nyári kirándulás emlékét. :) Továbbsétálva megcsodáltuk az égig érő fenyőket, a pirosodó bogyókat, a napsárga leveleket...  Külön meglepetésként ért a tök kiállítás, ahol mindenféle formájú-, színű-, és méretű zöldség bemutatásra került, továbbá a bejáratnál egy hangulatos, őszi dekoráció is. Az egész kert tele van felfedezésre váró részekkel, így azt tervezzük, tavasszal is visszatérünk. Egészen más élmény lesz, mint így, októberben, de biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan káprázatos!

(Képek forrása: saját)

Változatlanul azt gondolom, hogy elképesztően gyorsan telik az idő, a szeptember is csak úgy "huss", elröppent. Már nagyon vártam az igazi kuckós, esténként teát kortyolgatós, gyertyagyújtós őszt, amikor a természet ezernyi színben pompázik. Egyelőre még csak alakulóban vannak, de imitt-amott már gyönyörű sárga, bordó és narancs foltok tarkítják az erdőket. Ismét egy élményekben gazdag hónapot tudhatok magam mögött, rengeteg szuper dolog történt velem. :) 

Könyvek & olvasás 

Az előző hónapban vásárolt könyveim mellé most nem került új szerzemény, mivel az egész hónapot Svédországban töltöttem. Októberben azért lehet, hogy be fog csusszani egy-két kötet, mert a Könyvudvar címei között találtam néhány elég ígéreteset, köztük egy régóta várólistásat is.  Mindenesetre a sajátjaim közül igyekszem egyre többet sorra keríteni, és a VCS-s polcommal is kimondottan jól állok. Havonta egy könyvet irányoztam elő; ez szerintem jól tartható, és reálisnak mondható. Így decemberre nem fog egyszerre a nyakamba szakadni, és kényelmesen végezni tudok a minimális 12-es listámmal. :) 

Az olvasás terén négy könyvet mutathatok fel, ebből egy újraolvasás (Shiver). A szirént, Kiera Cass legújabb YA kötetét, a borítója miatt néztem ki magamnak, de sajnos a történet cseppet gyengére sikeredett. Maga a cselekmény még úgy-ahogy le is kötött, mégis voltak benne kifejezetten nyomasztó részek, és a hangulata sem volt mindig csupa móka és kacagás. Ez éppenséggel nem baj, de számomra picit karakteridegennek tűnt - legalábbis Kiera korábbi irományait nézve. A Piciny Csodák Péksége ezzel szemben egy bűbájos, kedves és szívet melengető történet, amit nagyon megszerettem. Leginkább a benne szereplő lundafióka nőtt különösen a szívemhez, illetve rajongtam a fantasztikus tájleírásokért és a karakterekért! Kíváncsi vagyok a folytatásra is, bár erről megoszlanak a vélemények, de szeretek magam utánajárni a dolgoknak. 

▿▿▿

A Shivert még gimnazista koromban vettem a kezembe, így helyenként megfakultak az emlékeim, ennek ellenére újraolvasva is ugyanolyan varázslatosnak és magával ragadónak találtam, mint elsőre. Maggie Stiefvater stílusa szemernyit sem veszített költőiségéből; a hasonlatok, metaforák ismételten levettek a lábamról. Tervezem a többi kötetet is, főleg, mert az utolsó, negyedik részt még nem is olvastam. Végül A fák titkos élete következett, ami témáját tekintve roppant fontos, a megvalósítás viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Wohlleben úr elköteleződése szakmája, alázata a természet iránt rendkívül magával ragadó, mindkettő meghatározó szerepet kapott a kötetben. A tartalmát illetően nekem kicsit töménynek és koncentráltnak tűnt, nem tudtam úgy beleveszni, mint a korábbi, etológiát tárgyaló könyvébe. 

Filmek

Legnagyobb szomorúságomra végeztünk Poirot-val, minden részt megnéztünk. Bevallom, az utolsó évadoknál bőven volt pótolnivalóm, onnan csupán néhány epizódot láttam, mert az már túlzottan sötét és drámai az én ízlésemnek. Számomra a Hastings és Poirot vezette nyomozós esetek a legkedvesebbek, ezeknek a részeknek olyan utánozhatatlan hangulata és humora van, ami a későbbi történetekből valahogy kiveszett. Ugyanakkor hihetetlenül meglepett és boldoggá tett, amikor felfedeztem az ismerős helyszíneket; különösen a Seven Sisters-nél dobbant meg a szívem. Ez a hely maga a csoda, képtelenség betelni vele! Azonfelül az ott töltött délután az egyik legszebb nyári emlékem, amit mindig szívesen fogok felidézni, valahányszor az eszembe jut majd. 

Szórakoztató élmény volt még az Adèle és a múmiák rejtélye, ami egy fantáziadús, kissé szürreális,  ráadásul fantasy elemekkel is dúsított kalandfilm - francia szemszögből. Aki vevő az ilyesmire, semmiképp se hagyja ki! :) Meglepően jól sikerült a Solo, ami az ifjú Han Solo életét meséli el. A Rouge One után némi fenntartással kezelem ezeket a spin-off filmeket, de az előbbi abszolút korrekt, maximálisan hozza a Star Wars érzését. Továbbá én beiktattam egy HP újranézést, csak úgy, mert egy év sem telhet el Harry Potter nélkül. :) 

Programok 

Nem csináltunk minden hétvégén valami extrát, viszont így is úgy gondolom, hogy igazán élménydússá varázsoltuk az ősz első hónapját. Amire már nagyon készültem, és rettentően vártam, az kétségkívül Nita látogatása volt. Az ilyen események kicsit új színt visznek a hétköznapokba, és nekem is lehetőségem van arra, hogy megmutassam a kedvenc helyeimet, és hogy egy kicsit új perspektívából szemléljem a környezetemet. Az első közös napunkon Stockholmba utaztunk, ahol a kötelező látnivalókon felül az Etnografiska Museet-hez is ellátogattunk. Mindig nagy öröm új helyekre kirándulni, és ez a múzeum egy ideje érdekelt már, úgyhogy külön örülök, hogy ezt együtt tekinthettük meg. :) Vasárnap gyönyörű napsütésre ébredtünk. A természet a lehető legszebb arcát mutatta, ami éppen ideális volt a kezdő programunkhoz, Sigtunához. Ez az üdülővároska rendre elbűvöl, most sem volt ez másképp. A délután hátralevő részében a Skokloster kastély környékét jártuk be, ahol a kastély szemügyre vétele után lesétáltunk a tópartra, és kényelmesen sütkéreztünk a melengető napsugarak alatt. Hazafelé még Uppsala is belefért, egy kisebb kört tettünk a belvárosban. Igyekeztem úgy összeállítani a programot, hogy nekünk is legyen benne újdonság, és úgy érzem, minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. :) 

Eleinte kicsit nehéz volt visszarázódnom a szokásos hétköznapokba, viszont tudtam, hogy vár rám egy közös fikázás a tanfolyamos csoporttársaimmal. A beszélgetés ismét nagyon jó hangulatban telt, és sikerült egyeztetnünk a következő programunkat is. Remélem, az is hasonlóan szuper lesz! Emellett a hónapban teljesítettük az egyik bakancslistás pontomat, azaz felfedeztünk egy számunkra ismeretlen városkát, Öregrundot. Erről szeretnék egy külön blogbejegyzést írni hamarosan, úgyhogy csak így dióhéjban: fantasztikus volt! 

▿▿▿

Éppen ma megyek az első B2-es órámra, amit nagyon vártam már. Ráadásul új tanárnőm is lesz, aki teljesen másik könyvből fog tanítani. Októberben tehát újra visszatérek a sulipadba, és haladok tovább a svéddel. Ezenfelül tervezünk egy stockholmi kiruccanást, mivel a jövő hétvégén újranyitják a Nemzeti Múzeumot, ahol még sosem jártunk, és ez éppen jó alkalom egy kis kiránduláshoz. :) A hónap végén pedig utazunk haza, ahol most két hetet fogok eltölteni, úgyhogy már tele vagyok tervekkel, hogy mi mindent fogunk csinálni! 

(Képek forrása: Pinterest // saját // port.hu)

Mindig szívesen olvasom a Témázós lányok bejegyzéseit, és sokszor inspirálnak engem is, hogy megosszam a véleményem, kicsit mélyebbre merüljek az olvasási szokásaimat illetően. Ezúttal az ízlésváltozás a téma, ami szerintem kimondottan izgalmas és érdekes egyszerre, leginkább a különféle megközelítési szempontok miatt. 

A mesék biztonságos birodalma

De kezdjük a legelején! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Ez a kislány hihetetlenül szerette a meséket, és mindig lelkesen várta az esti felolvasásokat, amikor Anyukája újabb és újabb mesehősökkel töltötte meg a szobát. Gondolatban együtt járták be az Óperenciás tengeren túli világot,  ahol megismerkedtek a kis gyufaárus kislány, a rendíthetetlen ólomkatona, a kis hableány, vagy épp a kegyetlen Hókirálynő történetével. Varázslatos időszak volt, tele emlékekkel, kedves szereplőkkel, és magával ragadó könyvekkel. Később, ahogy a leányzó ifjú serdülővé érett, a mesék továbbra is ugyanazt a biztonságot adták, mint gyerekkorában. Örömmel lapozgatta fel a kedvenc köteteit, és tudta, hogy Benedek Elek, Andersen, illetve a Grimm testvérek gyűjteményeiben otthonra lel, távol minden problémától, ami a való életben leselkedett rá.

Ifjúsági könyvek, avagy egy új korszak kezdete 

Nagyjából hat éves lehettem, amikor a nagymamám kézen fogott, és elvitt életem egyik legkedvesebb helyére, a városi könyvtárba. Emlékszem, kezdetben ugyanúgy csak meséket kölcsönöztem ki, de a kíváncsiságom nőttön nőtt és igyekeztem újabb szerzőktől is olvasni, viszont valahogy mindig a kedvenceimnél lyukadtam ki. Volt néhány év, amikor kimaradt a rendszeres könyvtári látogatás, mégis magamtól visszataláltam az olvasáshoz, és pont a lehető legjobb pillanatban. Az általános iskoláról sajnos kevés szép emléket őrzök. A felső tagozat maga volt a megtestesült pokol, ezért szükségem volt valamilyen menedékre, ahova elbújhattam, ahol önmagam lehettem. Így került újra a képbe a könyvtár. A kedvenc ifjúsági könyvem sokáig egyértelműen a Laura titkos társasága volt, amit később meg is kaptam ajándékba, de ekkoriban faltam igazán a külföldi ifjúsági lányregényeket is. Leginkább Christine Nöstlinger, Thomas Brezina, Meg Cabot, illetve Jacqueline Wilson került terítékre, tőlük szinte minden fellelhető kötetet kiolvastam. Sőt, ekkor kezdtem könyveket venni a zsebpénzemből, ami akkoriban sem volt túl olcsó mulatság, ennek ellenére mindig hatalmas boldogság volt, ha egy új könyvvel gyarapodhatott a kis könyvtáram. Szabó Magdától is ekkortájt vettem a kezembe az Abigélt, ami máig meghatározó élmény a számomra és úgy érzem, régóta érik már egy újraolvasás. Kíváncsi vagyok, felnőtt fejjel mit fog nekem adni Vitay Georgina keserédes története. 

Természetesen a Harry Potter könyvek is ehhez a korszakhoz kapcsolódnak; nagyjából 10 éves korom óta rabja vagyok Rowling néni világának. A HP kötetek végigkísérték a gyerekkorom, a szereplőkkel együtt nőttem fel én magam is. Ugyanakkor az ifjúsági könyvek mellett kifogyhatatlan kíváncsisággal merültem bele az állatos enciklopédiákba. Sosem felejtem el, amikor felfedeztem a karácsonyfa alatt ezt a szépséget, és túlzás nélkül állíthatom, a könyvespolcom egyik legvastagabb, egyben legszebb darabja ez az enciklopédia. Még azt is fel tudom idézni, hogy a könyvjelző éppen a fókás fejezethez lett betéve, ugyanis kislánykorom óta a fóka az egyik kedvenc állatom, és ezt a családtagjaim sosem hagyták figyelmen kívül. :) 

Átmeneti időszak: nem kamasz, de még nem felnőtt

Ahogy a világlátásom, úgy az olvasási stílusom is az éveimmel párhuzamosan fejlődésnek indult. A mesék után szinte rögtön rátaláltam a lányregényekre, majd Sophie Kinsella könyvei következtek. Gimnazista lányként valahogy teljesen azonosulni tudtam Kinsella főszereplőivel, és próbáltam felderíteni a hozzá hasonló stílusú könyveket. A Kelly Kiadó gondozásában jelentek meg Melissa Hill kötetei is, amik a hangulatot, a történet szövését, illetve a szereplőket tekintve szinte teljesen ugyanazt adták, mint az angol chick-lit szerzőnőé. Nem meglepő, hogy a romantikus vonalnál kötöttem ki, ez mondhatni a karakterem egyik lényeges eleme, és a mai napig rajongok a habos-babos történetekért. Üstökösként robbant be a köztudatba és persze engem sem hagyott hidegen a Twilight széria sem. Az első, második részt be is szereztem (azóta már rég megváltam tőlük), de a harmadikat, negyediket már könyvtárból kölcsönöztem ki. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ciki vagy sem, de valamilyen szinten egy új löketet kaptam Stephanie Meyertől. Utána ugrásszerűen megnőtt az érdeklődésem, és tudatosan próbáltam tágítani a komfortzónámat. Ezt követően kerültek sorra a Dan Brown kötetek, a Darren Shan sorozat, illetve más Vörös Pöttyös könyvek is.

▿▿▿

Az érettségi után szinte lubickoltam a szabadidőben, és egy furcsa, légüres térbe kerültem. Elmondhatatlanul vártam már az egyetemista éveimet, mégis tartottam tőle, hogy hogyan fogok helyt állni. Miután kiderült, hogy felvettek a vágyott szakra a vágyott egyetemre (büszke Pázmányos vagyok, és a Francia Tanszékhez rengeteg boldog pillanat fűz), az olvasás is egyre fontosabb szerepet töltött be az életemben. A hosszú utazás miatt (napi három óra ingázás), legtöbbször egy könyvvel foglaltam el magam, ha éppen nem a barátnőimmel beszélgettem, tanultam vagy épp aludtam. Friss gólyaként váltam igazán aktív molytaggá, ekkor értek az első komolyabb ingerek. Apránként fedeztem fel magamnak az oldalt, bővítettem a kívánságlistám, és egyre inkább úgy éreztem, ideje kilépni a csigaházból. Elmerészkedtem életem legelső molytalálkozójára, megismerkedtem új emberekkel, jártam el könyves eseményekre, és persze kezdtem újra könyveket vásárolni. :)

Az olvasás életérzés

Bár könnyen alkalmazkodom az új helyzetekhez, mégis akkor érzem igazán biztonságban magam, ha megszokott és ismert dolgok vesznek körül. Épp ezért mindmáig szívesen olvasok mesekönyveket, ifjúsági regényeket, illetve romantikus könyveket. Az évek során sikerült új műfajokat is köszöntenem, illetve az első svéd utam után kezdtem igazán beleásni magam a skandináv irodalomba. Ez utóbbi szívemnek igen kedves irodalmi terület, ahol mindig felvillanyoz, ha új kedvencet avathatok. Vannak már jól bejáratott szerzőim, sorozataim, könyveim és kiadóim, újabban pedig elkezdtem újraolvasni is. Valamilyen oknál fogva ez számomra is az otthonosság és a melegség érzetét adja, továbbá minden élethelyzetben más megvilágításba kerül maga a történet is. 

A Park Kiadó egy megbízható pont az olvasási tendenciák folyton változó tengerében, tőlük mindig szívesen választok következő olvasmányt. Ugyanígy az I. P. C. kiadó is kezd feljönni, valamint a Pioneer Booksnál sem szoktam rossz könyvekbe botlani. A szerzők folyton cserélődnek, de Rowlingnak, Sarah Addison Allennek, Nicolas Barreaunak, Joanne Harrisnek, Tracy Chevaliernek, Tove Jansonnak, illetve Anna Gavaldának mindig jut hely a szívemben.