Kicsit későn hozom most ezt a posztot, mert reménykedtem, hátha lesz még olyan olvasmányélményem, ami esetleg versenybe szállhat a címért, de végül a hónap végére elég egyértelműen eldőlt a dolog. Ez a könyv egyáltalán nem új, sőt, az első magyar nyelvű megjelenése 1959-re tehető, mégis olyan időt álló a története és legfőképpen az üzenete, ami miatt ma is bátran megállja a helyét az ifjúsági kötetek között.

Mostanában különösen vágyom a régi pöttyös / csíkos könyvekre, és folyton újabbnál újabb címekbe botlom, amik felkeltik az érdeklődésem. Gyerekkoromban nem sokat olvastam ilyen jellegű történeteket, valami oknál fogva ez nálam kimaradt, de most igyekszem sokszorosan bepótolni. :) A titkos kert több szempontból is érdekelt. Egyrészt az írónő másik könyvét, a Padlásszoba kishercegnőjét is nagyon szerettem, másrészt a benne szereplő vörösbegy miatt, mert ez sejtette számomra, hogy a természet, illetve az állatok szeretete fontos szerepet fog kapni a történetben. Nem is tévedtem sokat, bár ennél jóval több árnyalat rejtőzik benne.

Az első pár fejezet kicsit becsapós, ugyanis rettentő szomorúan indul a főszereplő kislány, Mary élete. Egy állandóan gőgös, akaratoskodó, parancsolgató, elkényeztetett gyerekként tűnik fel először, akit ráadásul a kortársai csúnyának és gonosznak tartanak. Valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy Mary cseppet sem barátságos, inkább kissé magának való, befelé forduló alkat, aki nehezen köt ismeretséget. Ebből a közegből egy váratlan tragédia emeli ki, és kerül egyúttal egy elhagyatott, rejtélyes folyosókkal teli angol kastélyba, ahol olyan emberekkel ismerkedik meg, akiket korábban lenézett és megvetett. Fájó magányában az egyedüli vigasza csupán egy bájos vörösbegy lesz, aki felébreszti a szunnyadó kíváncsiságát, és a kislány valóban úgy kezd viselkedni, ahogy egy normális gyerek. A szabadban töltött órák, a télből tavaszba forduló természet szinte tökéletesen leképezi Mary érzéseit. Ahogyan a hótakaróból kidugják fejüket a bimbózó rügyek, úgy telik meg a kislány szíve is szeretettel, kedvességgel és jósággal.

Olykor kicsit didaktikussá válik az elbeszélésmód, és talán túlzónak hathat ez a rengeteg pozitív üzenet, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ez csupán a kor velejárója. Mindenképpen bájos és szívet melengető mindarról olvasni, ami Maryvel történik, látni azt a változást, ahogy a kislány kinyílik a világ felé. A sok fájdalom és a veszteség ellenére is maradt még benne jóság, amit, bármilyen meglepő, csupán egy kismadár, egy mogorva kertész, és egy titokzatos kert hív elő. Mary nagy utat jár be a történet során, és váltig állíthatom, a végére magunk sem fogunk ráismerni, olyan szembeötlő ez az átalakulás.

Mary nem csupán saját magát, hanem az egész környezetét is képes volt változásra bírni, ami különösen fontos mondanivaló a mai gyerekeknek. Az önmagába vetett hite és akarata lendítette előre, így tette meg az első lépéseket az új énje felé. Nem könnyű, legfőképpen egy gyereknek, akit még jobban megviselnek a traumák, mégis látható, hogy a legszomorúbb, legelkeserítőbb történet is érhet boldogan véget. Nem feltétlenül rímel a való életre, nem is ez a célja, de olykor-olykor kimondottan jólesik olyan könyvet kézbe venni, ahol ilyen csodák történ(het)nek. Valahogy visszaadja az ember hitét. 

Hogy milyen? Számomra elviselhetetlenül hosszú... Én eleve tavaszi lány vagyok, a tavasz és a jó idő a lételemem, de ez a maratoni hideg! Hát ez egyáltalán nem az én világom... Az utóbbi pár hétben Svédországban is sorra dőltek meg a rekordok, repkedtek a mínusz fokok, én pedig minden este, óra után, kipirosodott arccal, kockára fagyva értem haza. Ennek viszont remélhetőleg vége, és örömmel köszönthetjük a tavasz első hónapját! :) 

Könyvek és olvasás 

Februárban valahogy a könyvek is lassabban csúsztak, úgyhogy mindössze 4 könyvet olvastam el. A Titkos kerttel kezdtem, amit már régóta terveztem, és abszolút nem okozott csalódást. Bár akadtak benne kissé dagályosabb részek, a hangulata és a pozitív üzenete teljesen levett a lábamról. Tervezek róla hosszabb posztot is írni, mivel egyértelműen ő lett a hónap kedvence. Ezután egy újabb Mumin történetet vettem elő, a Láthatatlan lurkót, aminek a különlegessége az, hogy nem egybefüggő mesét, hanem több, rövidebb lélegzetű történetet tartalmaz. Nem mindegyiket találtam egyformán érdekesnek, de akadtak nagyon kedvesek és olykor kicsit félelmetesek is. Tetszett, hogy többféle stílust próbált meg képviselni, nem húzott el direkt csak a "cukiskodó" irányba. A Tedd meg magadért! jól indult, egy ígéretes alapötlettel, lírikus, andalító írásmóddal, mégsem sikerült maradéktalanul elvarázsolnia. Úgy érzem, hogy az írónő könyvei gördülékenyek, remek stílusban íródtak, mégis egy idő után az ember besokall ettől, telítődik az élménnyel, mint a turisták a Louvre-ban. Végül az Edenbrooke örökösét kerítettem sorra, ami ezúttal a férfi főszereplőnk szemszögéből világította meg a történet előzményét. Nagyon tetszett, bár a 70 oldal közel sem volt elegendő, így szívesen olvastam volna még tovább. :) 

Ami a beszerzéseket illeti, az ismét nullás, úgyhogy kereken két hónapja nem vettem már könyvet! Helyette viszont elolvastam 5-öt a sajátjaim közül, és a VCS listámról is kipipálhatok hármat. Nem is rossz, de bízom benne, a szülinapomra azért beszerezhetek majd egy-két újdonságot.

Filmek és sorozatok

Filmeket viszonylag keveset néztem, sorozatokat annál inkább. Nem is értem, mi van velem, de teljesen rákaptam, és újra elkapott a gépszíj, azaz megy a dara-üzemmód ezerrel. :) Ami tetszett, és régóta fent volt a várólistámon, az a Félix és Rose, Juliette Binoche és Jean Reno keserédes romantikus filmje. A hangulata, a színészek játéka elsőosztályú, a története viszont számomra kicsit katyvasz, de egy próbát érdemes tenni vele. Meglepő, milyen jól működik köztük a kémia! Felültem picit a nosztalgiavonatra is, újranéztem néhány régi kedvencemet. Ezen felül megnéztük a Kenneth Branagh-féle Orient expresszt is, ami nálam nem volt elsöprő élmény, még mindig a '74-es adaptáció a kedvencem. 

Ami a sorozatokat illeti, belefogtam a Victoriába, amit először szinkronosan kezdtem, majd átváltottam az angolra, mert kíváncsi voltam, milyen eredetiben. Hát mondanom sem kell, azóta teljesen bele vagyok esve a brit akcentusba, és csakis így nézem. Nem végeztem vele teljesen, még hátravan néhány epizód, de mindenképpen ajánlom! Érdekes, izgalmas, romantikus, szövevényes, gyönyörű zenék és fantasztikus kosztümök, nem beszélve a fényképezésről és-és-és  benne van Rufus Sewell!!! Az utóbbi úriember nálam különösen mérvadó szempont volt. :) Időközben végeztünk a Fringe-dzsel, ami a hibái ellenére is kedvenc lett, illetve per pillanat hatalmas Glee újrázásban vagyok, ami nálam megunhatatlan. Az egyik legelső sorozat, amit még gimis koromban kezdtem el nézni, és bár a vége felé kicsit leszállóágba került, ennek ellenére a mai napig imádom a zenéket, a szereplőket, és azt a pozitív, elfogadó magatartást, amit az emberek iránt tanúsít. 

Programok

Ahogy már a januári bejegyzésemben is említettem, folytatódott a svéd tanfolyam, úgyhogy a hónap második felétől újra járok, heti kétszer Uppsalába. :) Ezúttal új tanárnőnk van, és az előző csoportból is csak négyen maradtunk meg (velem együtt), szóval rengeteg az új arc. Elég sokan vagyunk, és kezdetben nehéz volt hozzászokni, hogy Simona jóval gyorsabban beszél, mint Anette, ráadásul sokszor csapong, és nem pontosan tudom, most épp miről van szó, de úgy érzem, így két hét után, nem teljesen reménytelen a dolog. :) Egyre több minden világosodik meg előttem, és gyanítom, hogy a fülem is kezdi megszokni ezt a tempót. 

Párszor eldöntöttem, hogy most, hogy újra van bérletem, majd bejárok Uppsalába, de egyáltalán nem fűlött hozzá a fogam ebben a hidegben, inkább bekuckóztam otthon. Viszont egyszer-kétszer nagyot sétáltam a városban, a szakadó hóesésben, és készítettem néhány hangulatos téli képet is. :) Ezen felül más nemigen történt, szerencsére viszonylag gyorsan eltelt a február, és egyáltalán nem sírom vissza. Jólesik újra egy kis napfényt látni, magamba szívni a meleget és már rettentően várom az igazi tavaszt, a virágzó fákat, a zöldet, és rengeteg ötletem van, hova mennék el fotózni, kirándulni, sétálni... Csak győzzük megvalósítani mindet! :) 

☆☆☆

Márciusban újra szülinapozom, illetve megyek haza a hónap végén, amit már rettentően várok, mert a tél iszonyú hosszúnak tűnt így, és a húsvét is igazán szupernek ígérkezik! Szóval tervek bőven vannak, reméljük a szép idő is megérkezik lassan, és hamarosan minden virágba borul. :)

(Képek forrása: saját // Pinterest)