Párizs, avagy az első utam Franciaországba

július 12, 2017

Ahogy Audrey Hepburn mondaná: "Paris est toujours une bonne idée", azaz "Párizs mindig jó ötlet". Közel 10+ éve foglalkozom a francia nyelvvel, de ezidáig a francia utazás kimaradt az életemből. Régóta vágytam már rá, hogy magam is megtapasztalhassam az igazi, francia életérzést, úgyhogy az egész nyaralást egy hatalmas meglepetésnek fogtam fel. Elöljáróban elárulnék annyit, hogy Párizs tipikusan olyan hely, ahol nem érdemes előre tervezni. Legfőképpen azért, mert kb. tíz méterenként meg kell állni valami miatt. Hol egy érdekes épület, hol egy szimpatikus pékség, esetleg egy híres templom... Lehetetlen mindent felfedezni, pláne, ha az ember nem is rendelkezik végtelen sok idővel, úgyhogy érdemes csak úgy rábízni magunkat a városra, hadd vezessen oda, amerre az utunk visz.

Párizs turistaszemmel - első nap

A Szajna partján sétálva, a kovácsoltvas erkélyű házakban gyönyörködve teljesen átadtam magam Párizsnak. Legelőször a Saint Michel boulevardnál szálltunk le, így rögtön a gótikus csoda fogadott. A Notre Dame impozáns, gyönyörű épülete láttán azonnal megdobbant a szívem, számtalan érzés kavargott bennem. Azt hiszem, ekkor hittem el igazán, hogy ott vagyok, tényleg Párizsban vagyok! Mivel maga a katedrális egy kisebb szigeten terül el, könnyedén körbe lehet sétálni, ráadásul a hátsó felében egy kis park is helyet kapott, ahol rengeteg babakocsis család, idős nénik és bácsik, valamint megfáradt turisták hűsöltek. A nagymamám tanácsát megfogadva, megkerestük a Sainte Chapelle templomot, amit viszont feltétlenül látni szerettem volna belül is, főleg a híres festett üvegablakai miatt. Egyszerűen varázslatos ez a hely! Jóval kisebb, barátságosabb, viszont ugyanannyira szépséges, ha nem szebb, mint a nagyobb testvére. A lépcsőforduló után nem tudtam betelni az ablakokon átszűrődő fénnyel, a színes csodavilággal.


Muszáj megemlítenem, de Párizsban egész széles a könyvesboltok választéka is. Én magam egy Gibert Jeunes-be mentem be, ahonnan egy illusztrált, francia nyelvű Andersen mesekönyvvel távoztam. Millió másik könyvet be tudtam volna még zsákolni, de tartogattam a pénzem a Shakespeare and Co-ra is. Na igen, ez egy igazi könyves paradicsom! A Notre Dame-tól nem messze található, egy egészen eldugott kis helyen. A zsúfolásig pakolt könyvespolcok és az utánozhatatlan könyvillat már eleve jó előjelnek bizonyult. Ez a könyvesbolt nem egy hagyományos könyvesbolt, már csak azért sem, mert csupa angol nyelvű könyvet árulnak, viszont mindenféle témában. Ha szeretnél leülni egy díványra, megteheted, de ha órákig böngésznél a címek között, az sem hátrány. Szabadon nézelődhetsz, válogathatsz, cicát simogathatsz. :) Sokáig vacilláltam, mivel is távozzak, de eszembe jutott az Anna és a francia csók, amit nagyon szerettem már magyarul is. Ráadásul éppen ott, Párizsban, játszódik a történet. Beletelt egy kis időbe, mire az eladó lány megtalálta nekem, de meglett, én pedig boldogan pecsételtettem bele. :)


Miután kellően kibámészkodtam magam, továbbindultunk. Megtaláltuk a Pont des Arts-t, az egykor lakatokkal teli hidat, ami élőben is mesés látvány. Mivel innen nem messze található a Louvre, így oda is tettünk egy kisebb kitérőt. Szigorúan kívülről néztük meg, belülről még nem. A francia barátunk szerint muszáj priorizálni, annyira hatalmas és monumentális az egész, hogy képtelenség egyszerre befalni. A bejárat előtt egy rózsaszín tütübe öltözött balerina lány táncolt, valószínűleg valamilyen esemény kapcsán, mert egy fotós instruálta is őt. Mindenesetre igazi meglepetés volt, nem is számítottam rá. :) Maga az épület a piramissal igazán különleges, de a hatalmas épületegyüttes láttán kicsit elszédültem, biztos nem lennék képes végigrohanni rajta.


A Louvre és a Place de la Concorde között terül el a királyi kert, a Jardin des Tuileries. Ez az a kert, amit történetesen Muszorgszkij, az orosz zeneszerző az Egy kiállítás képein belül is megzenésített. A kertet magát egy hatalmas parkhoz tudnám hasonlítani, óriási területen helyezkedik el. Mire végigjártuk, kicsit ki is fáradtunk, úgyhogy megpihentünk az egyik fa árnyékában. Több kőből készült pad, illetve kis szék található a parkban, nyugodtan lehet erőt gyűjteni a további sétához. Mivel már a nap vége felé jártunk, én meg kezdtem kicsit kifáradni (ebben nagy szerepe volt a hajnali hármas kelésnek is), ezután visszafelé igyekeztünk, ám egy hirtelen ötlettől vezérelve felmentünk a L'Arc de Triomphe tetejére. Igaz, kicsit noszogatni kellett, de a látvány minden pénzt megért. Egyszerűen fantasztikus volt látni az egybeolvadó sugárutakat, előttem a Champs Élysées-t. Itt ért bennünket a naplemente is, káprázatos élmény volt.


Párizs turistaszemmel - második nap 

Egy klasszikus francia reggeli után (croissant, baguette, pain au chocolat) a Musée d'Orsay-nál kezdtük a napot. Mivel rajongok az impresszionista festőkért, számomra ez volt a non plus ultra. Belesajdult a szívem a látványba, ahogy megpillantottam a Moulin de la Galette-et Renoirtól, vagy épp a híres Degas képet, a Kékbe öltözött balerinákat. De ugyanakkora élmény volt Monet-t látni, a tavirózsás, vagy épp a hidas képét. Teljesen elbűvölt az a színhasználat, fényábrázolás, amit megfigyelhettem. Sosem felejtem el ezt a pillanatot! Jó három órát eltöltöttünk a múzeumban, ugyanis az impresszionista részlegen felül számos szobor, illetve más festmény is megtekinthető. Egy könnyű kis ebédet követően a Jardin du Luxembourg felé vettük az irányt. A másik, meglehetősen híres park, a Luxembourg palotával együtt, levett a lábamról. Bevallom őszintén, nekem jobban tetszett, mint a Tuileries, valahogy kisebb és beláthatóbb volt számomra. Nem beszélve a csodás palotáról, ami előtt egy hatalmas szökőkút terpeszkedett. Volt annak valami bája, ahogy a vízben gyerekek játszottak a kis vitorláshajóikkal. Az egész olyan idilli emlék.


Egy finom fagyi után indultunk tovább a Sorbonne felé. Fantasztikus épület, egy élmény lehet ott tanulni, ez biztos. Véletlen ötlettől vezérelve bementünk a Saint Sulpice templomba is, ami jóval nagyobb, mint amekkorára én a filmből emlékeztem, a Da Vinci kódból. Mivel mindenütt jelen van a gótika, itt sem volt másképp: festett üvegablakok és gyönyörűen kimunkált boltozati freskók fogadtak minket. Innen nem messze található a Balassi Intézet, a magyarok intézete, ami előtt egy nagy kalapos lány merengve ül. Természetesen itt sem maradhatott el egy fotó a híres szoborral, de rajtunk kívül mások is bátran fotózkodtak vele.


Végül, de nem utolsósorban elérkezett az ideje, hogy találkozzak az Öreg Hölggyel. Párizs egyik legfontosabb jelképe lett, holott sokan támadták a megépítése után, hogy mennyire elcsúfítja a város arculatát. Ironikus, hogy azóta nincs olyan szuvenír, ahol ne szerepelne valamilyen úton-módon, mindenütt ott van. Furcsa, hogy amikor az ember képeken látja, nem tűnik olyan magasnak, de élőben teljesen lenyűgözött az a kecsesség és monumentalitás, ami a toronyból áradt. Egyébként is szerettem az Eiffel-tornyot, de mostantól még inkább. :) Egy jó félórácskát elnézegettük Gustave Eiffel híres művét, miközben megettük a frissen vásárolt macaronokat. Hmmm. :)

Párizs turistaszemmel - harmadik nap 

Bőséges reggelinket követően, a középkori múzeum következett, azaz a Musée de Cluny felé vettük az irányt. Itt található ugyanis a hat szőttesből álló sorozat, a Dame à la licorne, amit mi a Hölgy és az egyszarvú néven ismerünk. Nem mellesleg erről írt könyvet Tracy Chevalier ugyanezen cím alatt, amit tavaly olvastam el. Többször is eszembe jutott a szőnyegek láttán. :) Maga a múzeum elég kicsi, jól belátható, bejárható. Több középkori szobor, köztük néhány, a Notre Dame-ról származó eredeti vízköpők közül is megtalálható itt, valamint néhány elefántcsontból készült tárgy is. Számomra persze a híres faliszőnyegek váltak a legnagyobb élménnyé, de rajongtam a festett üvegablakos szekcióért is. Ezekbe teljesen beleszerettem az elmúlt néhány nap alatt.

A múzeum után ismét ebédidő lett, ezúttal egy japán étterembe invitáltak barátaink. Nem bántam meg, nagyon finom kis ebédet ettünk. Párizsban különben egy egész kerület van tele japán éttermekkel, gomba-mód szaporodnak. Mi egy hagyományos, inkább büfé-szerű helyre ültünk be, ami megőrizte tradicionális ízeit. A japán kitérő után visszaeveztünk a francia vizekre, és az Operába igyekeztünk, amit belülről is megcsodáltunk. Az aranyozott stukkók, díszítések, csillárok és a Chagall festette freskók mindkettőnket lenyűgöztek, csodás épület a Garnier. Az egész kicsit a Versailles-i pompára emlékeztetett. Különösen a csilláros-freskós terem tetszett, részleteiben is fantasztikus látvány volt.


Mivel a Montmartre kihagyhatatlan célpontom volt, a Garnier-t követően a Sacré Cœurt szerettem volna látni. Véletlenül még a Moulin Rouge felé is elkeveredtünk, de nem volt különösebben érdekes, engem a bazilika jobban érdekelt. Szerencsére a Montmatre tetejére felvonó is felvisz, amit a bérlettel igénybe lehet venni, úgyhogy felfelé, illetve lefelé is ezzel mentünk. A bazilika élőben is csodás, a fehér templom csak úgy vonzza a szemet. Belül is megnéztük, persze, de fotókat nem szabad elméletileg készíteni, így én ehhez tartottam magam. A hőség miatt nem is maradtunk sokáig, főleg mert a tömeg is egyre nőtt. A panoráma viszont nagyon különleges, szinte egész Párizst belátni. Elméletileg ez a legmagasabb pont az egész városban. :) Mivel az előző napi eső hazakergetett minket, visszamentünk az Eiffel-toronyhoz, de ezúttal a másik oldalra, a Champ de Marsra. Innen is megcsodáltam minden szegletét, alig győztem betelni az impozáns toronnyal.

A francia vidék - negyedik nap

A francia barátunk javaslatára felkerestük Auvers-sur-Oise-t, egy picike falut. Van Gogh a halála előtt itt tevékenykedett, sőt, ide is temették el, testvérével együtt. Ezúttal a városból kikerülve, a francia vidék is megmutatta arcát. Én egyébként is rajongok az ilyenfajta utakért, így nagyon kíváncsian lestem ki a vonat ablakán odafelé. Egy átszállással, Valmondois-ból lehet megközelíteni ezt a helyet, de jó másfél-két óra az út Párizsból. Viszont mindenképpen megéri! Egy kisebb kastély is megtekinthető, de ezt sajnos épp renoválták az ottjártunkkor, úgyhogy kimaradt. Ellenben megnéztük Van Gogh házát, ahol élt, valamint egy kisebb, abszintról (!) szóló múzeumot. Ez utóbbi nagyon érdekes volt, kronológiailag is nyomon követhető, hogyan vált a gazdag emberek italából megvetett, lenézett itóka. Van Gogh háza elég picurka, tulajdonképpen két kis szoba a tetőtéren, de különleges érzés egy helyen lenni a festővel, azokon a deszkákon járni, ahol egykor ő is járt. Én különösen a vidéki házakat szerettem itt, a kőből épült, színes zsalus házikókat. Magát a falut könnyen be lehet járni egy délután alatt, épp ezért ideális helyszín egy kisebb kiruccanáshoz.


Párizs turistaszemmel - ötödik nap

Az utolsó napra már nem terveztem be semmilyen komoly látnivalót, inkább csak kényelmes sétát. Délelőtt elmentünk a nanterre-i piacra, ahonnan nem kevés gasztro-szuvenírrel tértünk haza. Életemben először voltam francia piacon és nagyon élveztem! Főleg a különféle sajtpultokat, innen hoztunk is haza négyféle sajtot is, valamint a magvakat, olajban aszalt paradicsomot, más zöldségeket, krémeket árusító helyeket. Tulajdonképpen órákat el lehet ott lenni, annyi a látnivaló. :) Az utolsó ebédünk és a házigazdáinktól való elköszönés után már a belvárosba igyekeztünk. Szerettem volna szemből is lefotózni a Diadalívet, úgyhogy a Champs Élysées-nél szálltunk le, majd végig is sétáltunk a körúton. A két szintes Yves Rocher üzlet eléggé tetszett, onnan hoztam is haza egy-két apróságot. :) Nagyon lógott az eső lába, úgyhogy mire a Notre Dame-hoz értünk, már szemerkélő esőben tudtam csak fotózni. Ez volt a búcsúnk Párizstól, ugyanott, ahol négy nappal ezelőtt megkezdtük a felfedezést. Hajnali egyre értünk haza, de élményekkel és rengeteg impulzussal gazdagabban.

Gastronomie

Ennek inkább egy külön kis részt szenteltem, főleg, mert több (három) helyen is ettünk. Alapvetően a párizsi bisztróknál elég nehéz rosszba belefutni, de nem lehetetlen. Első nap Nanterre-ben, egy L'Apostrophe nevezetű helyen ebédeltünk. Szerintem zseniálisan jó a konyha, én életem legjobb fish and chipsét ettem itt, francia módra. A napi menüben is elég jó kaják vannak, szóval érdemes onnan is csemegézni. Francia barátunk szerint a húsokban remek a francia konyha, szóval marhasült, bárány, csirke, ezeket bátran lehet rendelni. ;)

A második nap egy Mucha Café nevű helyen ettünk, a Saint Germain boulevard-on. Ezúttal bárányt ettem zöldbabbal, míg a barátom halat kaporszósszal. Mindkettő nagyon finom volt, viszont a kiszolgálás kicsit nagyképű. A másik helyen nem éreztem úgy, hogy a pincér kvázi felsőbbrendűnek képzeli magát, csak azért, mert ő ott dolgozik, ahol. Mindenesetre ez az egy ilyen élményem volt, mindenhol máshol nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, szóval ez nem általános!


A másik bisztró, amire véletlenül találtunk rá, a Place d'Étoile-nál volt, stílusosan L'étoile, ami a Diadalív tőszomszédságában található. Előételnek garnélát ettünk házi majonézzel, baguette-tel. Isteni! Én végre kipróbáltam a marha carpaccio-t - nagyon jó!!, a barátom pedig egy tatár bifszteket evett sült krumplival, szószokkal. A kiszolgálás nagyon kedves volt, a pincér külön megdicsért, hogy milyen jól beszélek franciául. :) A fagyijuk is szuper! Mi a klasszikus csoki-vanília kombót választottuk, de szerintem mindegyik nagyon finom lehet ez alapján. Hazafelé a kivilágított Párizsban gyönyörködtem, egyszerűen varázslatos volt.

Párizs egyúttal a péksütemények hazája is. Minden utcában legalább öt kézműves pékséget találunk, de állítólag az egyik legjobb a Kayser. Több üzletük is van szerte a városban, néhány vasárnap is nyitva van. A péksütik tényleg szuperek, első osztályúak, de a baguette szerintem kicsit túlértékelt, annyira nem volt finom, mint Nanterre-ben. Viszont a macaronjuk szenzációs, érdemes itt beszerezni!

Emlékek, amiket magammal hoztam

✼ először megpillantani a Notre Dame-ot és az Eiffel-tornyot
✼ belefeledkezni a kedvenc impresszionista festményeimbe
✼ végigsétálni a Szajna partján
✼ az első harapás egy igazi macaronba / baguette-be / croissant-ba
✼ látni a kivilágított Eiffel-tornyot és a Diadalívet
✼ naplemente a l'Arc de Triomphe tetejéről
✼ a Sainte Chapelle üvegablakai
✼ a Hölgy és az egyszarvú
✼ franciául beszélni igazi franciákkal Párizsban
✼ a pincér bókja az Étoile-ban
✼ gyertyát gyújtani a Sacré Cœurben
✼ francia piacot látni, sajtot kóstolni
✼ könyvesboltokban bóklászni
✼ egyszerűen Párizsban lenni, mert ez leírhatatlan!

Hasonló bejegyzések

4 megjegyzés

  1. Tegnap értem haza Párizsból, és emlékeztem erre a leírásodra, nagyon jó volt újraolvasni, bár így még jobban hiányzik.♥ Szuper beszámoló!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a visszajelzést, örülök, ha tetszett! :) Nem csodálom, nekem is hiányzik, bármikor szívesen visszamennék!

      Törlés
  2. Hm, nekem is Párizs volt az első utam Franciaországba és mi is 4 napot töltöttünk ott méghozzá karácsonykor. Jó pár éve már, írtam a blogomban is róla. De most is bennem él - főleg így karácsony tájékán - minden mozzanat, amit abba a pár napba tudtunk süríteni. ❤️ A karácsonyi mise hangulata, hangjai, illata a Notre Dame-ban egy örök élmény marad...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fantasztikus lehetett, főleg karácsonykor! Nagy vágyam egyszer télen is visszalátogatni. Egyébként ha rajtam múlna az összes évszakban visszamennék, hogy lássam, milyen gyönyörű és hogy változik a természet. :) A karácsonyi mise varázslatos lehetett, és persze a Notre Dame is... Nekünk az kimaradt, irdatlan sokan álltak sorba a tűző napon. Helyette a Sainte Chapelle-be mentünk, de mondhatom, nem bántam meg! A Notre Dame-ot pedig kívülről csodáltam meg. :)

      Törlés