Emlékszem, Sopronban...

Bár nem mindegyik számukat szeretem, azért a Wellhello és a Halott Pénz kollaborációjából kisült dallam gyakran eszembe jutott, amikor a soproni utcákon sétáltunk. Mi több, még útközben is betettem, hogy picit hangolódjunk. :) 

Régóta vágytam már ebbe a hazai városkába, főleg az elismerő vélemények, a dicsérő kommentek miatt. Úton-útfélen hangoztatták ismerősök, ismeretlenek, hogy mennyire érdemes kiruccanni akár egy hétvégére is, mert Sopron gyönyörű hely. Most már én is beállhatok a sorba, és bátran mondhatom: igazuk van! Elvarázsolt a várkerti házak bája, a Tűztorony, a macskaköves, szűk helyek, a Mignon kávézó, a remek éttermek... Mindent szerettem benne, mi több, meg is állapítottam, hogy szuper lehet itt lakni, közel a határhoz, mégis hazai földön.

Szombaton korán reggel indultunk el, hogy délre odaérjünk a nagynénémékhez, Győrszentivánba, akik kedvesen meghívtak minket ebédelni. Egyébként is ritkán találkozom az unokatestvéreimmel (évente 2x, ha minden jól megy), úgyhogy ez egy soha vissza nem térő alkalomnak ígérkezett. Már nagyon vártak bennünket, az ebéd is szuper jó volt, a nagynéném nagyon kitett magáért. :) A gyerekek meg nagyon cukik voltak, olyan sokat nőttek, mióta nem láttam őket! Innen látom igazán, mennyire megy az idő... Végül is a tervezett két órán felül további két órán át maradtunk, így csak délután fél 5 körül érkeztünk meg Sopronba, a kedves barátunkhoz, aki biztosította számunkra a szállást. :) Szép, kertvárosi környezetben laknak, és még a városközpont sincs elérhetetlenül messze, kocsival 5 perc alatt bent is voltunk. Egy gyors lepakolás, felfrissülés és neki is vágtunk a soproni utcáknak. Itt még csak magunkban nézegettük a várost, másnap már szakavatott segítséggel, két helytörténésszel vettük a nyakunkba, így jóval több információt megtudtunk, mint amennyit reméltünk. :) 

A LEGHŰSÉGESEBB VÁROS

A közhiedelemmel ellentétben nem a "Hűség városa", hanem a leghűségesebb város. Rengeteg látnivalót kínál minden korosztály számára, legyen az kicsi vagy nagy. Akit a belváros története érdekel, annak meleg szívvel ajánlom a Helytörténeti Múzeumot, illetve a Storno házat, ahol nem csak Sopron korabeli képe rajzolódik ki, hanem az akkori divat is: ruhák, cipellők és egy különleges zongora is helyet kapott, amin nem mellesleg Liszt Ferenc is sűrűn gyakorolt pályája kezdetén. 


A Storno házban, amelyet korabeli bútorokkal és dísztárgyakkal tettek még különlegesebbé, egy igazi nemesi család otthona bontakozott ki. Csak ámultunk és bámultunk, mennyi érdekes történet rejtőzik egyes tárgyak mögött. Odavoltam a régi csetreszekért: mindenféle kistányérok, kancsók, teáskészletek, illetve egy különleges, kacsa alakú tál is a gyűjtemény része volt, ami egyedülálló a maga nemében. Később derült ki, hogy az egész országban mindössze néhány darab lelhető fel belőle, épp ezért a gyűjtemény értékét is jelentősen növeli. 

A BELVÁROS 

Természetesen, mint oly' sokan, én is főleg a Tűztornyot ismertem, hiszen ez az épület Sopron jelképe is. Lenyűgöző volt élőben is látni a város fölé magasodó, karcsú, elegáns kis tornyot, aminek a tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a városra. Ne hagyjátok ki, ha arra jártok! :) Ezen felül megtekinthető a város régi címere, illetve hamarosan az óraszerkezet is, bár ezt mi soron kívül is megtekinthettük, hála a bennfentes helytörténészeknek. :) A Hűségkapun átsétálva pedig megmutatkozik a szűk utcák, kis terek látképe, ami rengeteg felfedezni valót rejt magában.


A toronytól nem messze található egy bizonyos "zöld tégla", ami azt a célt szolgálja, hogy felmérje, ki mennyire emlékszik a részletekre. Aki fel tudja idézni nagyjából a tégla helyét, az elmondhatja, hogy igen, járt Sopronban. Én most adtam egy kis támpontot, de a konkrét helyet nem árulom el! :) Ezután belvárosi sétára indultunk a várfal tövében. Megnéztük a híres Kecske-templomot, az Orsolya templomot, a Fő teret. Bepillanthattunk a Patika Múzeumba, ami mindössze egy picike szobából áll, így pénztárcafüggő, ki mennyire szeretne elidőzni egy ilyen picurka helyen. A templomokat csak kívülről néztük meg, ahogy az Ózsinagógát is. Érdemes elsétálni a Széchényi téren át a Deák térig, mely Európa második leghosszabb tere. Valójában egy végeláthatatlan parknak tűnik, egy picike szökőkúttal, sok virággal és egy mini játszótérrel. Viszont különösen értékeltem a rengeteg levendulaágyást, természetesen fotó is készült róluk. 

TERMÉSZET

Többször is felmerült a kérdés, vajon mi hiányzik ebből az idilli városkából, és a legtöbbször a víz került szóba. Pedig a Fertő-tó nincs is olyan messze, természetbarátoknak érdemes autóval/biciklivel kizarándokolni és gyönyörködni a lemenő nap fényeiben. Akit viszont inkább az erdő és a fák vonzanak, annak kiváló megoldást nyújt a helyi "Arborétum", ami közvetlenül az Erdő-illetve Faipari Kar mellett fekszik. Állítólag korábban még őzikék is voltak, de a mi ottjártunkkor csak egy furcsa őzikeszobrot találtunk. A fák között sétálva az ember egészen kicserélődik, megszállja a béke és a nyugalom. Mi is egy órát ücsörögtünk egy padon, miközben körülöttünk szólt a madártrilla és zümmögtek a bogarak. A növényeket is érdemes szemügyre venni, kis táblákkal jelzik a különlegesebb egyedeket. 


MI SZEM-SZÁJNAK INGERE

Mire ideértetek, nyilvánvalóan éget a kíváncsiság, hogy vajon mit is ettünk ezalatt a másfél nap alatt. :) Nem is csigázok tovább senkit, jöjjön a kajakontent! Elöljáróban annyit, hogy Sopronban elég nehéz rossz éttermet találni, úgyhogy senki sem fog éhen maradni, ezt garantálom. Mi három helyre ültünk be, plusz kettő a nasizóknak, de arról kicsit később. Van egy különösen fancy hely, ide meghívást kaptunk a házigazdánktól, úgyhogy mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni, ellenben az étlap valami fenomenális. Szerintem akármit választhattam volna, semmiképp sem jártam volna rosszul. Óh, és ami a legfontosabb: az adagok osztrákokra vannak méretezve, így én, pedig nem vagyok rossz étkű, az adagok felét bírtam csak eltüntetni. Ezt mindenképp tartsátok szem előtt!



Ha vadra vágytok, ide menjetek! Én vaddisznót választottam, a fiúk szarvast, és mindhárom nagyon finoman nézett ki. Az árak sem annyira vészesek, a konyha városszerte az egyik legjobb, és évek óta tartják a színvonalat. A vadragulevesük is nagyon különleges, nem tejszínes, hanem inkább paprikás, ilyet még nem kóstoltam azelőtt. :) A főételek között nem csak vadat lehet enni, de nomen est omen, nem lőhettek mellé! 


Ide érdemes asztalt foglalni, annyira tele szokott lenni, és nem is véletlenül. Elképesztő ételek, finom ízek és hozzá szuper kiszolgálás. A három hely közül ez volt a legdrágább, de ha jót szeretnétek enni a helyiek szerint, ide érdemes elmenni. Én zöldborsókrémlevest ettem előételnek, elképesztően könnyű és légies volt, ezután pedig vacilláltam a lazac és a garnéla között, de rajongok a garnéláért, így az volt a befutó. :) Egy tál spenótos gnocchi felett tálalták a frissen sütött rákfalatokat. Nagyon tetszetős volt az egész, de mint említettem, az adagok nem női gyomrokra lettek méretezve. :D A barátom libamájat evett, kedves vendéglátónk pedig nyúlfalatokat. A házi jázminos teát külön ajánlom, szuper üdítő és finom! :) 


Az utolsó estén már csak egy könnyű pizzát ettünk vacsorára. A vélemények alapján ez az egyik legjobb hely, ráadásul árban is nagyon barátságos. Nem csak pizzát, de mexikóit is lehet enni, úgyhogy ki-ki választhat, ami közel esik a szívéhez. Továbbá ide köthető életem első Aperol Spritze, de én alapvetően nagyon-nagyon nem vagyok kompatibilis az alkohollal, úgyhogy sajnos csak a negyedét bírtam meginni, többet képtelen voltam. Nem az én italom, azt hiszem. :) A pizzák viszont nagyon finomak voltak, kétfélét harmadoltunk el, úgyhogy abszolút megérte. 

Édesszájúaknak 

A város tömve van cukrászdákkal, fagyizókkal, de ha igazán különlegesre vágytok, akkor menjetek el csokikóstolóra! Nagyon veszélyes hely, a kóstoló viszont kihagyhatatlan! Vetítenek kisfilmet, ezután különféle kakaótartalmú csokikból kapunk egy mélyebb merítést, majd következnek az ízesített csokoládék (ibolyás, gyömbéres, kókuszos, pálinkás, rozéboros, stb...), végül a csokiszökökút és a csokiban tocsogó gyümölcsdarabok és levezetésképp: egy könnyű kis forrócsoki. Nyamm! A bemutatóboltban minden megkóstolható csokit meg lehet vásárolni többféle kiszerelésben is, illetve sütit és fagyit is ehetünk. Cukorbetegek számára külön készülnek csokival!

Ha pedig inkább a pici, fondant-nal borított tortácska a világotok, meleg szívvel ajánlom a Mignon Kávézót! Nevéből fakadóan a fő profiljuk a mignon, ebből szám szerint 8-félét lehet megkóstolni. Mi pisztáciásat, illetve puncsosat választottunk, a puncsos szuper finom, a pisztáciásat egy picit száraznak találtuk. De ezen felül van még epres, csokis, vaníliás, karamellás, eszterházys, stb... Tényleg mindenki megtalálja a kedvencét. :) A házi szörpjeik is szuperek, érdemes kipróbálni a süti mellé! 

Remélem, számotokra is kiderült, hogy megéri ellátogatni Sopronba, hiszen, mint látható, rengeteg a program, a látnivaló, jókat lehet enni-inni, nagyokat sétálni, akár átruccanni Ausztriába, de bőven elég, ha csak a városban eltöltünk egy kellemes hétvégét. Mi biztosan visszatérünk még! :) 


Megjegyzések

  1. Nagyon jó leírás. Visszavágyom! Köszi! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszett, és külön köszi a visszajelzést! :)

      Törlés
  2. Nekünk végül csak két óra sétálgatás jutott Sopronban, de már az alapján is megállapítottam, hogy ide vissza kell még térni. :)
    Szegény Aperol Spritz, én megittam volna a maradékod, imádom! :D Mondjuk már csak azért is, mert nekem az Aperol Olaszországhoz kötődik most már. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Két óra alatt is sok mindent lehet látni, de Sopron megérdemel egy hétvégét! :) Nem vagyunk egyformák, de szerencsére így is elfogyott. :D Dávid bedobta magát. :P Azért így érthető. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Párizs, avagy az első utam Franciaországba

Könyvfesztiválra készülődve

Kultúra & művészet - Témázás