A reményteljes június

Az idei június a változás hónapja volt. Legfőképp az életemben, de erről már írtam külön posztban is. Mindenesetre ezt a bejegyzést is már Svédországból írom, ami egy új korszak kezdetét jelzi. Az időjárás errefelé kicsit más, inkább hűvösebb, időnként esősebb, de ilyenkor nem bánom, ha kimaradok az agyzsibbasztó melegből. A skandináv nyárnak is megvan a hangulata. :) 

Könyvek és olvasás 

Beszerzések terén csupán egyetlenegy könyvet tudok felmutatni, azt sem fizikai valójában, mert per pillanat otthon leledzik, a többi Mazetti kötetem között. A Könyvheti rövid látogatásom alkalmával elcsábultam egy Pingvinéletre. Rettenetesen olcsón került a birtokomba, így majdnem teljes a svéd írónőtől származó könyveim listája. Már csak a novelláskötete hiányzik, az Elváltak és válófélben lévők panaszai, de mivel azt szerettem a négy közül a legkevésbé, így egy picit még kitoltam a beszerzési listán. Ha a Park Kiadó jövőre is akciózik, lecsapok rá. Viszont a Pingvinélet volt az egyik kedvencem két évvel ezelőtt, úgyhogy nagyon örülök, hogy megkaparintottam! :) 

Olvasásnál most is hoztam egy kerek, szép számot. 4 könyv, javarészt főleg ifjúsági irodalom. Nyáron valahogy jobban csúsznak a könnyedebb sztorik, de ez azt hiszem, érthető. :) Kezdtem a Hazudósokkal, amit rengetegen dicsértek, engem mégis inkább bosszantott. Érdekes, furán töredezett könyv volt, a végén egy nagy csavarral, de idegesítő főszereplővel és egy borzasztó, pénzéhes családdal körítve. Nagyon nem az én világom. :/ 
Folytattam Camillával, a Hableánnyal, de úgy érzem, most egy pici pihenő kell, mert a legutóbbi kötete kicsit taccsra vágott. Ez már brutálisabbra sikerült, mint az eddigiek, kicsit megviselte az én lelkemet is, pedig nem az első skandináv krimim. Mindenesetre lebilincselő, izgalmas, akárcsak a többi, viszont sokkoló. Leiner Laura segített helyrebillenteni az egyensúlyt, úgyhogy sorra kerítettem végre a Bexi sorozat befejező kötetét, az Egyszert. Pont annyira sikerült rózsaszínre és happyre, amennyire szükségem volt. Kíváncsi leszek Laura következő sorozatára! 
Végül az év egyik kedvenc YA regénye, a Minden, minden következett. Eleinte egy Csillagainkban a hiba jellegű történetet vártam, de annál messze jobb. A főszereplő lánynak, Maddynek különleges világlátása van, ami szuper humorral és kedves rajzokkal párosul. Az első szerelem minden kis csetlése-botlása olyan imádni valóan van tálalva, hogy teljesen lekenyerezett. A vége csavar pedig ütött, szóval még izgalmas is. Nagyon szerettem, alig várom a film változatot is! (Augusztusban érkezik, a trailer-t is ajánlom. ;)) Jó lenne újraolvasni, akár angolul is. :))

Júliusra, ha sikerül, egy nagy HP maratont tervezek. Stílszerű is az idei évben megejteni, főleg hogy pár napja ünnepelte megjelenésének 20. (!!) évfordulóját :)

Filmek

Tulajdonképpen mi már filmekben is ünneplünk, ugyanis amióta kiköltöztem, elkezdtünk újrázni Harryvel. Ezúttal angolul nézzük, mert nyelvgyakorlás nekem, és új élmény is, hiszen eddig csak szinkronosan néztem. Eleinte furcsa volt számomra a jól ismert színészek nélkül hallani a sorokat, de mostanra már megszoktam. Harry hangja elképesztően sokat változott, filmről filmre lehet hallani a változást. Alan Rickman pedig olyan kifejezően beszél, telitalálat Pitonhoz. Azok a hangsúlyok... (Mondjuk azt szerintem Tahi-Tóth László is remekül hozza, rajongok a hangjáért. :))

Hagytam magam kicsit elsodródni a cseh vígjátékok világába is, amit a Nap, széna, eper klasszikussal ejtettünk meg. Nagyon fura humora van, kicsit Kusturicáéra emlékeztet, de mégis más. Kell hozzá egy bizonyos hangulat, alapvetően viszont egész szórakoztató. 

Programok

A június igazi felemás hónap volt. Egy része felhőtlen szórakozás, a másik része egy kisebb búcsú. Búcsú a családomtól, a szobámtól, a könyvespolcomtól, a cicusomtól, a könyvtártól, az otthonomtól. Nem örökre szól, de mindenesetre megérett az idő arra, hogy elkezdjek a magam lábára állni. Egy ilyen horderejű változást feldolgozni pedig időbe telik, nem is kevésbe. Viszont úgy érzem, jó irányba haladok, és az életem még csak most kezd igazán kibontakozni. :) 

Június elején már a nagy útra készülődtem, de még így is akadtak kisebb-nagyobb meglepetések. Elsőként sikerült a jogosítványom, amire roppant büszke vagyok, mert ha másodszorra is, de megcsináltam. :) Már szinte látom magam előtt a pillanatot, amikor kibontom a levelemet, amiben ott lapul a rózsaszín igazolvány. Ezt a hétvégén végre személyesen is átélhetem. :) A Könyvhét ezúttal kicsit rövidre sikerült. Csupán egy szűk fél órára tudtam kiszaladni, de így is megérte. A Pingvinéletért mindenképp! Anya elkísért egy darabig, úgyhogy csaptunk egy Anya-lánya délutánt, amit közös, rózsafagyival koronáztunk meg a Szent István-bazilika tőszomszédságában. Olyan kivételes "pillanat" volt az egész délután, amit bezártam a ládikómba, a különleges élményeim közé. A mini kiruccanásunk szuperül sikerült, tutira visszatérünk még Sopronba, mert igazán a szívembe zártam ezt a kis várost! Külön örültem, hogy még az unokatesóimat is láthattam és kicsit beszélgethettem a nagynénémékkel, amire ritkán jut igazán idő és alkalom. 


Az utolsó napok tennivalói mellett sikerült kimaxolnom és újra szintre emelnem keresztanyai feladataimat. A leendő keresztlányommal rengeteget foglalkozhattam, mi több, egyszer nekem sikerült megnyugtatnom, pedig nem volt könnyű feladat. Ezt különben nem felejtem el, ráadásul ez nekem is egy pozitív visszajelzés, hogy még nem felejtettem el a babák nyelvén. A kis Nóra teljesen elrabolta a szívem, úgy érzem, még sosem láttam nála cukibbat! Úgyhogy lelkendezve várom, hogy most hétvégén újra lássam Őkisasszonyságát. 
Ezután a csomagolások, pakolások, mérlegelések, döntések sorozata várt rám. Elindultam egy hatalmas, teljesen telepakolt bőrönddel, hogy belevágjak felnőtt életem következő fejezetébe. Egyelőre elég jól sült el a dolog, és bízom benne, ez a továbbiakban is így marad. :) Az első hétvégénk Ikeázással és bútorszereléssel telt el. Csinosítottuk a lakást, otthonosabbá tettük néhány apró kiegészítő segítségével. A következő hétvégén elmentünk kirándulni egyet Rosersbergbe, ahol egy gyönyörű kastély várt ránk. A családias körbevezetést külön értékeltem, az idegenvezető lány is nagyon kedvesnek és segítőkésznek bizonyult. A kastély csodás volt, nagyon tetszettek a berendezések, az apró részletek, amik a túrán nagyobb szerepet kaptak. A szobanéző után sétáltunk egy nagyot a kastély parkos erdejében, ami történetesen egy tópart mellett található. Felettünk percenként szálltak el a repülők, mert onnan nem messze meg már az Arlanda repülőtér található. Szuper kis nap volt, nagyon szerettem! :) 

Júliusban vár ránk a keresztelő, egy kis mátrai látogatás, a párizsi nyaralás (!!!) és persze a potsdami egy hónapos kintlét. :) Ami azt illeti, nem maradok programok nélkül ezúttal sem. Mindegyiket egyformán várom, de talán Párizs az, ami igazán megdobogtatja a szívem. Életem első franciaországi nyaralása lesz, ráadásul jó barátoknál fogunk lakni, ami dupla öröm. :) Addig már csak néhány nap választ el tőle, és fejben már nagyon ötletelek, mi mindent szeretnék látni a saját szememmel. 

(Képek forrása: Pinterest, saját)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Párizs, avagy az első utam Franciaországba

Könyvfesztiválra készülődve

Kultúra & művészet - Témázás