Én és a vezetés

Ezzel a címmel akár könyvet is írhatnék, de nem fogok. :) Már megtette korábban egy dán írónő, Dorthe Nors, akinek főhősnője negyven évesen éli át ugyanazokat a helyzeteket, amiket most én. Különben tervezem, hogy elolvasom a jövőben, mivel meggyőződésem, hogy a vezetést tekintve majdhogynem "lelkitársamként" üdvözölhetem Szonját. 

Na de, most nem Szonjáról szeretnék mesélni, hanem magamról. Pontosabban a vezetéshez fűződő, meglehetősen ambivalens viszonyomról. Amikor február végén sikerült a Kresz vizsgám, hozzátenném, másodszorra, teljesen magamon kívül voltam a boldogságtól. Pedig pontosan tudtam, hogy a neheze még hátravan. A vezetés. Az ember hajlamos megfeledkezni az ilyen apróságokról, amikor éppen cigánykereket vetne örömében, de azért lassacskán oszladozni kezdett ez a rózsaszín köd. Tudnotok kell, hogy korábban sosem vezettem. Sőt, egyenesen úgy gondoltam, hogy ha valaki uralni tud egy ilyen négykerekű monstrumot, az az én szememben egy hős! Legyen férfi vagy nő, de kétség kívül tudhat valamit, amit én még egyelőre nem. Mit ne mondjak, a nőket egy fokkal jobban tisztelem, mert nekünk jóval nehezebb "tökösebben" fellépni egy neccesebb forgalmi szituációban. Legyőzve a félelmemet, mégis rászántam magam, és januárban beiratkoztam a tanfolyamra. Időnként teljesen bepánikoltam, hogy ez nekem hogy fog menni, sokszor totális hibának gondoltam, hogy egyáltalán belevágtam, de végül mégiscsak sikerült. Átmentem a vizsgán, az elsősegélyen, szóval a jogosítvány 2/3 része nagyjából a kezemben volt. 

Március elején, egy szép, tavasziasnak mondható napon, kisimulva és Németországi emlékeimen merengve érkeztem az órára. Előtte Apukám egy ötperces gyorstalpalót tartott nekem, hogy egyáltalán a pedálokkal és az irányjelzőkkel tisztában legyek. Ez mondjuk annyiban könnyítette a helyzetem, hogy nem ültem kukán az oktatóm mellett, hanem időnként bólogattam a mondandóján. Fél órás tekergés után a Duna-parton, közölte, hogy "oké, akkor most kimegyünk a forgalomba". Na, itt vert le a víz, és nagyjából az óra végéig kb. hatszor pergett le a szemem előtt az életem, annyira rettegtem. Hiába ült mellettem az oktatóm, és taposott bele a fékbe olykor helyettem is, ez nem segített. Telt-múlt az idő, és néhány óra elteltével (nagyjából az 5. alkalom után), úgy éreztem, hogy na. Talán mégsem olyan reménytelen ez az egész. Ez az érzés úgy a következő 5 alkalomig ki is tartott, majd a parkolás (párhuzamos, meg hátra tolatós) megint kicsit visszavett a hirtelen jött magabiztosságomból. Nem állítom, hogy nagyon, de azért épp eléggé, hogy ismét kételkedjek magamban. És most ott tartunk, hogy kb. 4-5 óra van még hátra, én meg teljesen kivagyok attól, hogy mindjárt itt a vizsga. Addig még másfél hét (legalább), de mégis olyan érzés, mintha újra matekérettségin ülnék. 

Ez most ilyen "kiírommagambólmertattóljobbanfogoméreznimagam" poszt, de így, hogy szavakba öntöttem az érzéseimet, egy fokkal jobban érzem magam. :) Nem múlt el a félelmem, de igyekszem azt mantrázni magamban, hogy menni fog és minden rendben lesz. Ennek a vizsgának ráadásul tétje is van, mert már megvan a repülőjegyem. Viszont úgy vettem észre, hogy az ilyen fontosabbnak tűnő, mérföldkőnek számító vizsgák, szigorlatok előtt mindig olyan erővel vértezem fel magam, ami minden akadályon átsegített eddig.
Bízom abban, hogy ezúttal sem lesz másképp. :) 

#mennifog #átmegyekavizsgán #mindenszuperlesz!!

(Kép forrása: Pinterest) 

Megjegyzések

  1. Mindig mikor írsz,úgy érzem egyfajta könyvet olvasok,szóval nem is jársz olyan messze. :) Imádom a soraidat,így olyan,mintha még mindig találkoznánk és személyesen mesélnél.. hiányoznak ám az óráink :)

    "A magabiztosság legalább egy jegyet dob a vizsgán!" Ezt mondták nekem pár héttel ezelőtt,mikor nagyon féltem,hogy nem szerepelek majd jól. Bevált. Csak az nem sikerült jól,amire úgy mentem be,hogy nem éreztem jól magam a bőrömben és féltem. Kicsit talán már előre tudtam,mi lesz,de legalábbis ez az érzés vezetett a következményekhez.

    Nem baj az,ha izgulsz,az egy egészséges önértékelésre utal,de hidd el,hogy meg tudod csinálni és gondolj bele,milyen jó lesz,ha már azt mondhatod,hogy te is egy hős vagy,mert tudsz vezetni,mint azok,akikre eddig felnéztél emiatt. Persze a vizsga előtt csak csínján az ábrándozással,de mértékkel ez sem árt meg. :)

    A matekérettségi egy remek példa volt,mert a vizsga után én így nagyon tartok tőle,szóval értem,mire gondolsz.. De átmész,majd gondolok rád. :* (vagy már megvolt? :O ha igen,bocsi,hogy elkéstem ezzel^^)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) De aranyos vagy, Dorci, köszönöm! :) :* Minden megerősítés számít, de most már túl vagyok a nehezén, már ami a stressz szintemet érinti. Mééég nem vagyok túl rajta, bárcsak úgy lenne, de szerdán minden szorításra szükségem lesz! Majd megírom, hogy sikerült, tuti. :) Egyébként ebben az önbizalom-tréningben nagy igazság van, én is azokon a vizsgákon szerepeltem mindig jól, ahova úgy mentem be, hogy lesz, ami lesz, én itt vagyok és megteszek minden tőlem telhetőt. :) A matek érettségi különben életem egyik legborzasztóbb pillanata volt, soha többet, de azt is túléltem! Ráadásul magamhoz képest elég jól. :) (A kettes volt becélozva, erre hármast írtam. :)) Szóval nem, még nem késtél el, és köszönöööm! :)

      Törlés
    2. Sajnos nem jött össze. :( A parkolásba buktam bele, mert szűk helyet választottam, ahová nem fértem be. Csak erre akkor jöttem rá, amikor már tolattam hátra... Szóval igen, csalódás, de igyekszem tanulni belőle. Szerencsére itthon mindenki nagyon támogató és megértő, senki sem csalódott bennem, vagy ilyesmi, pedig ettől féltem igazán. Ha sikerül időpontot találni, nekimegyek még egyszer. Csak azért is meg akarom mutatni, hogy képes vagyok rá! De köszönöm a drukkot. :)

      Törlés
    3. Látod,semmi sem lehetetlen,soha ne mond,hogy soha és hasonlók. :)Már csak nekem kell túllennem rajta egy jó jeggyel..
      Sajnálom,hogy rosszul kellett magad érezni emiatt,de ahogy mondod,senki sem csalódott benned,sőt mindenki (család,...,én)még inkább tisztel azért,mert nem adod fel és szurkol neked. Mindenkivel előfordulnak az ilyen dolgok. Nem kellemes persze,de nem tudsz rajta változtatni,csak utólag,aminek viszont,ahogy olvasom is,már neki is álltál. :) Hajrá!

      Törlés
    4. Simán menni fog az a matek érettségi. ;) Addig ügyesen kigyakorlod az összes feladatot és menni fog, mint a karikacsapás!

      Már meg is van az új időpontom a jövő hétre, de ezúttal nagyon-nagyon szeretném, ha sikerülne! Olyan jó lenne úgy nekimenni a nyárnak, hogy megvan, vezethetek, amikor szeretnék... És köszönöm! :) Tényleg nagyon aranyos és megértő volt mindenki, ez esett a legjobban. :) Még a szüleim is azt mondták, hogy ne foglalkozzak semmivel, másodszorra már menni fog. :)

      Törlés
    5. Remélem,igazad lesz!

      Így igaz,menni fog! Gondolok rád majd :) Melyik nap lesz?

      Törlés
    6. Tuti. :)

      Köszönöm!! :) Csütörtökön megyek, jövő héten, szóval ajvéééé, de remélem, ezúttal tényleg menni fog. :)

      Törlés
    7. Nagyon kíváncsi vagyok!! Sikerült??? *-*

      Törlés
    8. Igen, meglett! :) Nem volt könnyű menet, de sikerült. :) Most már csak sokat kell gyakorolnom, de szerencsére erre most lesz alkalmam és remélhetőleg időm is. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Párizs, avagy az első utam Franciaországba

Könyvfesztiválra készülődve

Kultúra & művészet - Témázás