Az április legkönyvesebb eseményéről

Bár a molyra már írtam egy karcot, azért úgy dukál, ha itt is beszámolok néhány sor erejéig. :) A beharangozó, kedvcsináló posztomban összeszedegettem néhány könyvet, ami különösen felkeltette az érdeklődésem, de ehhez képest csak egy jött velem haza a tervezettek közül. Talán kezdek én is kigyógyulni a felesleges könyvhalmozásból, amit egyébként abszolút nem bánok. Ezt a két könyvet tutira elolvasom még az idén, így a saját olvasatlanjaim is csökkennek. :)

A hét elején, húsvét hétfőn, már kissé betegen indítottam a napom, fújtam az orrom, tüsszögtem és társai, úgyhogy kicsit aggódtam, hogy lesz ebből Könyvfesztezés. Pláne, hogy beütött ez a maratoni hideg is, ráadásul még én sem voltam éppen a toppon, de péntekre már úgy ítéltem a helyzetet, hogy Könyvfesztre kész vagyok; elmegyek, ha törik, ha szakad. Volt ebben némi ráhatás a nagyszüleim részéről is, akiktől tanácsot kértem, és mindketten egyöntetűen állították, hogy menjek. Ráadásul így tudok majd nekik is mesélni. :) Pénteken este elég izgatottan készülődtem már a másnapra, holott ez már a hatodik Könyvfesztem volt, nem is az első. :)

Szombaton reggel indultam el Apával, aki volt olyan kedves, és elhozott Újpestig kocsival, majd ment dolgozni, én pedig indultam a Moszkvára, hogy onnan kényelmesen átsétálhassak a Millenáris Parkba. Tulajdonképpen nyitás után néhány perccel már meg is érkeztem, és konstatáltam, hogy kifejezetten kellemes ez a szellős terep, nem éreztem a szokásos zsúfoltságot. Mivel a Skandináv Ház megosztotta, hogy felállították a szokásos északi irodalmas kuckót, így első körben hozzájuk igyekeztem. Kicsit kiélhettem az északi irodalmi rajongásom: megtapogattam, megnézegettem az új köteteket, egy-két régi könyvet is, úgyhogy pár percig kicsit el voltam varázsolódva. Találtam néhány ígéretes olvasmányt, de egyiket sem vettem meg. Kell hagyni a következő alkalomra is valami skandináv érdekességet. :) Szintén megosztásból tudtam, hogy a Műfordítói Egyesület standja is elérhető, ami eddig, ha jól emlékszem, az emeleten volt eldugva, de ezúttal végre normális helyen kaptak lehetőséget, hogy bemutassák a fordítás kulisszatitkait, meséljenek erről az alkotófolyamatról. Két hölgy vett a szárnyai alá, akikkel kellemesen elcsevegtünk jó pár témáról. Szuperül éreztem magam, és külön értékeltem, hogy egyik-másik példány ki volt "preparálva", azaz személyes jegyzetekkel, cetlikkel tűzdelték meg. Ezekről is ejtettünk néhány szót, de mivel nem akartam sokáig rabolni az idejüket, folytattam a terepszemlét. 

Mindegyik standot megvizsgálgattam, némelyiket tüzetesen, némelyiket kevésbé. Szomorúan láttam, hogy az akciós ládából nem bukkant elő semmilyen párszázas kincs, még az Animusosoknál sem. Pedig ott általában mindig találtam valami jóféle skandináv krimit, más skandináv könyvet, de ezúttal nem. Sebaj, azért nem maradtam így sem új szerzemények nélkül. :) Első körben az új Sarah Addison Allen kötetet szerettem volna megvenni, úgyhogy a Könyvmolyképzőhöz mentem. Szuper áron jutottam hozzá, és még ajándék "I love books" feliratú medált is kaptam ajándékba. :) Kedves gesztus a kiadó részéről, szerintem sok kislány fogja hordani a nyakában. :) Ezután tettem még egy kört, megnézegettem a Legendás lények forgatókönyvét, ami valóban szép kiadás, de végül meggyőztem magam, hogy egyelőre nem kell. Nem a HP univerzum szerves része, már a színdarabot sem vettem meg, kibírom, ha még egy darabig nem lesz az enyém. De mindenképpen elolvasom! :)

Parkéknál nagy volt már a tömeg mire odajutottam, úgyhogy csak röpke pillantást vetettem a kiállított szépségekre, de nem igazán találtam semmi érdekeset. Ekkor ítéltem úgy, hogy ideje átmenni a gyerek részlegbe, és kicsit szétnézni a másik oldalon. Mivel egy ideje gyűjtöm a szép kiadású mesekönyveket, úgy reméltem, hogy találok valamilyen kincset magamnak, és szerencsére így is lett! Útközben leálltam beszélgetni rég nem látott emberkékkel, találkoztam a régi kedvenc gyerekkönyvtáros nénimmel is, aki egy itthoni könyvesboltban dolgozik azóta, és megnézegettem a Múminos szakácskönyvet is. :) Egy kör után végül visszatértem az eredetileg kinézett kötethez, így egy csodaszép, illusztrált, Závada Pál szlovák meséskönyv boldog tulajdonosa lettem. :) Visszatértem néhány pillanat erejéig a felnőtt birodalomba is, de már csak egy konkrét kiadót keresve. Ha minden jól megy, lehet, mégis teljes lesz a Mumin sorozatom, úgyhogy szurkoljatok nekem! :))
Egy gyors puszi-ölelés után úgy döntöttem, itt a vége, én most inkább hazamegyek. Fél 1-kor már elviselhetetlen volt a benti levegőtlenség, a kígyózó dedikálósor és a rettentő tömeg, úgyhogy a kinti hűvös kellemes felüdülés volt. 

A vonaton ülve elégedetten nyugtáztam, hogy milyen mértékletes voltam, ráadásul olyan emberekkel futottam össze, akiket régen láttam, és még két csudiszép könyv gazdája is lettem. Az új szerzemények még aznap délután elfoglalták méltó helyüket a könyvespolcon is. :) Ezúttal is egy élmény volt, minden szempontból. Nem bántam meg, hogy kimentem, sőt. Ez egy olyan évi esemény, amit mindig nagy lelkesedéssel várok, és mindig kellemes emlékként marad meg. :)

(Képek forrása: Pinterest, saját)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Párizs, avagy az első utam Franciaországba

Kultúra & művészet - Témázás

Könyvfesztiválra készülődve