Kultúra & művészet - Témázás

Pupillánál olvastam ezt a havi Témázós posztot és nagyon megtetszett, főleg, mert magam is kissé érintett vagyok a témában. :)

Zenész családból származom, mindkét szülőm zenetanár, így én szó szerint a zene bölcsőjében nevelkedtem. Nálunk mindennapos a zene, akár hallgatva, akár koncertre járva, de valamilyen módon átszövi az életünket és meghatározza a dallamokhoz való kapcsolatunkat. Én magam is jártam zeneiskolába, fuvolázni és zongorázni tanultam, felnőttként viszont már csak az aktív zene iránti igény maradt meg. Rendszeresen hallgatok zenét, mindenféle műfajban. Különösen rajongok a filmzenékért. :) Hans Zimmer és Alexandre Desplat a két fő szívcsücsök. Főleg vonatozás közben, de tanulás, színezés és olvasás alatt sem vetem meg a zenehallgatást. 

Több olyan olvasásélményem van, ami konkrét zeneszámokhoz kapcsolódik. Ezeket egyébként egy külön polcon is gyűjtöm. Mivel mindig lóg a fülemben a fülhallgató, elkerülhetetlen, hogy olykor-olykor ne alakuljon ki egyfajta tapadás a könyv és az aktuálisan hallgatott zene között. Némelyik olyan erősen átitatta az élményt, hogyha az adott számot hallgatom, egyből fel tudom idézni azt a könyvet, amihez kapcsolódik. Nem feltétlenül a történetét, inkább a benyomásaimat, az érzéseimet, amit olvasás közben kiváltott belőlem. 
Egyébként a BA szakdolgozati témám is a zene és az irodalom kapcsolata volt, de elég specifikusan, kizárólag a szimbolizmust érintve. Mallarmé és Debussy emblematikus műve, az Egy faun délutánja olyan példa, amit a mai napig bátran fel merek hozni, ha erről van szó egy beszélgetésben. Mindkettő hatott egymásra, de időrendben Mallarmé volt az első, utána írta meg a Faunt Debussy, és vált egyúttal világhírűvé szerte a világon. Csodás művekről van szó, melyek nem csak egymásra, hanem a különféle művészeti ágakra is erőteljes benyomást tettek. Erről a témáról órákig tudok beszélni, úgyhogy itt abba is hagyom. :)

A mai YA könyvekben jellemzően bele-beleszőnek több számot is, gondolok itt főleg Leiner Laura Szent Johanna Gimi sorozatára, ami tömve van különféle zenei utalásokkal, de akár egy mezei olvasmányban is felbukkanhatnak. Én az a típus vagyok, aki nem mindig keres utána, melyik is az a szám, mert nem ez határozza meg a könyvet. Csak egy picike része, ráadásul, ha nem kapcsolódik hozzá egy konkrét esemény, nincs is értelme nagyon boncolgatni. Számtalanszor eldöntöttem már, hogy én aztán mindig, töretlenül utánanézek, de nem. Inkább hallgatom a saját listáimat, aztán ha valamelyik bent ragad, az ott is marad. :) 

A legutóbbi SZJG újraolvasáskor ez a szám lett a sorozat egyik fő támogatója. Szerintem teljesen jól passzol hozzá. :) 


Természetesen elengedhetetlen, hogy ne tegyek említést a Twilight sorozatról, amihez felhasználták az egyik kedvenc zeneszerzőm, a már említett Claude Debussy szerzeményét, a Clair de Lune-t. Nem kifejezetten emlékszem, hogy a darab idézet formájában is szerepel, de azok kedvéért, akik nem emlékeznének rá, íme egy kis ízelítő. :) Bár az eredetit zongorán játsszák, azért ez a szimfonikus zenekarra írt változat is gyönyörű... 



Pupihoz hasonlóan én is imádtam felfedezni egy-egy várost Dan Brown segítségével, mi több, ő sarkallt arra is, hogy megnézzem Firenzét. Persze nélküle is épp eléggé érdekelt, de ő tette fel azt a bizonyos pontot az i-re. Ha olyan helyről olvasok, ahol magam is jártam, szinte euforikus öröm jár át. Főleg a skandináv könyveknél éreztem hasonlót, a Millenium trilógia, valamint a Nils Holgersson kapcsán. Mivel én is ott barangoltam, ahol a szereplők, ezáltal még megfoghatóbbá válik egy-egy részlet, még közelebbinek érzem a leírásokat. Ezt talán a személyes kötődésem jobban felerősítette, de hasonló boldogságot vált ki belőlem, ha Párizsról, Rómáról, esetleg más kulturálisan gazdag városról olvasok, ahol még nem jártam. Inspirálnak, ösztönöznek ezek a könyvek - elérik, hogy még inkább vágyjak az adott országba. Rowling álnéven írt krimisorozata, a Cormoran Strike pedig tökéletes londoni kalauz. Nem csak a csillogó, mindenki által ismert nevezetességekről mesél, hanem London szépséghibáiról; a szűk sikátorokról, az elhagyatott utcasarkokról. 


Ami a festészetet illeti, rajongok a csodaszép képekért. A Leány gyöngyfülbevalóval című könyvet tulajdonképpen a holland kirándulásunk után ejtettem meg és így még jobban jött ki a lépés. A delfti vásártéren járva, egészen olyan érzésem volt, hogy ott el tudom képzelni az eseményeket, olyan valóságosnak tűnt, mintha magam is igyekeztem volna a Vermeer rezidenciába, Griet nyomában. Vermeer nagy hatással volt rám, ezért Delftben meglestük a szülőházát, ami azóta egy szuper kis múzeum lett. Sajnos az eredeti képről lecsúsztam, mivel Hágában őrzik, de a bakancslistámon előkelő helyen szerepel a megtekintése. 
A Da Vinci-kód nagy része is a párizsi Louvre-ban játszódik, ott Da Vinci remekműve, a Mona Lisa áll a középpontban, de más Da Vinci festmények is sorra kerülnek. Bár talán a romantikusságomból kiderül, hogy leginkább az impresszionistákkal ápolok szoros kapcsolatot (Monet, Renoir), épp ezért a Musée d'Orsay az egyik vágyálmom, hogy oda eljuthassak, de a Louvre is épp akkora kíváncsiságot vált ki belőlem, mint az impresszionista mesterművek lakhelye. 

Ha valakit érdekel a portréfestészet, annak szívből ajánlom az egyik kedvenc írónőm, Isabel Wolff könyvét, ami egy chick litbe oltott portéfestői kalauz. A főszereplő, Ella Graham is festőként dolgozik. Általa még inkább megismerjük, mire is kell odafigyelni egy portré esetén, kik a megrendelői, milyen technikákat alkalmaz. Szerintem nagyon érdekes könyv, számomra igazán nagy élmény volt! A romantikus sztorin kívül egészen új köntöst kapott ezzel a festészeti kikacsintással. :)

(Képek forrása: saját, Google)

Megjegyzések

  1. Ó, én is az impresszionistákat szeretem legjobban! :) Nagyon szép képeik vannak, és közel állnak hozzám.
    Kicsit irigykedem Delft miatt! ;) Tényleg nagy élmény lehetett ott állni, és szinte látni a könyve eseményeit magad előtt.
    Nahát, ebben a chick-litben ilyen behatóan foglalkoznak a portréfestéssel? Nem is gondoltam volna. Wolfftól csak a másik, a ruhás könyve van meg.

    Csak hogy az anti-témámra is írjak, Hans Zimmer tényleg bitang jó. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, ennek nagyon örülök! :) Szerintem is, a mostani szakdolgozatomban egy Renoir képet használtam fel az egyik órámhoz, plusz beszéltem picit az impresszionistákról is. :)

      Delft meseszép hely! Érdemes elmenni, ha egyszer arra vetődtök a Zemberrel! :) Bizony, főleg, mivel ugye a film is ott játszódik. :) Csak utána olvastam el a könyvet, de így együtt a három alkotott teljes egységet. :)
      Bizony, nagyon érdekes dolgokról mesél! Szerintem tetszene neked. :) A ruhás nekem is nagy kedvencem, ezért is tetszett ez a könyv, mert ugyanúgy van egy kis múltbéli szál, de közben meg ott a portréfestészetes kikacsintás is.

      Imáááádom azt a pasit! Szerintem is zseniális. :)

      Törlés
    2. Renoir nagyon jó! Van néhány impresszionistás albumom, pedig amúgy nem szeretem az albumokat, és nem nagyon szoktam nézegetni, de az impresszionista képek tényleg tetszenek.

      Egyszer szeretnék eljutni! Bakancslistára vele! :))))
      A ruhást sem olvastam még, de ami késik, nem múlik. :)

      Törlés
    3. Renoir is egy zseni... Egyébként az Evezősök reggelije volt (Le Déjeuner des canotiers), ami ugye az Amélieben is megjelent, mert az Üvegember nevezetű bácsi minden évben lefesti. :)
      Nagyon szuper lenne egy-két Renoirt is látni Párizsban! Na, majd egyszer... Nekem ez is bakancslistás. :))

      Megértem, és drukkolok, hogy mielőbb valóra váljon!
      Ó, pedig a ruhás nagyon cuki könyv, igazi bájos lélekbonbon, azt is ajánlom akkor! :)

      Törlés
    4. Jaj, nagyon szeretem az Amélie-t is! :) ♥ Emlékszem a képre. Remélem láthatod majd élőben is őket egyszer. :)

      Köszi, a kis lélekbonbonok kellenek néha. :) A Lily és a polipot is ennek szántam, de annyira nem jön be.

      Törlés
    5. Én is, én is! :) ♥ Köszönöm, én meg remélem, hogy te is látod egyszer a fülbevalós lányt! :)

      Ebben a változékony időben meg aztán pláne. Jólesik bekuckózni egy-egy cuki könyvvel. :) Ó, tényleg? Ezt sajnálattal hallom... :( Akkor lehet, csak a könyvtárban vadászom le. Úgyis levettem a kívánságlistámról; rájöttem, hogy annyira mégsem az én világom.

      Törlés
    6. Majd írok posztot róla, szerintem sem a te világod. Egy kicsit elvont is, nem is számítottam rá. És az elbeszélője nem annyira szimpatikus, túlságosan is terhelt ember. A kutya persze cukorfalat. :) A történet vége pedig biztos megható/szomorú lesz, ez borítékolható. Na majd meglátjuk, már nem sok van vissza belőle. :) (75%)

      Bekuckózni majd a Potterekkel akarok, még idén elindítom az újraolvasási projektek! :D

      Törlés
    7. Köszi a megerősítést, akkor nem kínzom vele magam. :) Majd a posztot azért elolvasom. ;)

      Abszolút megértelek, HP-vel az igazi kuckózni! :))

      Törlés
  2. Klassz poszt, örülök, hogy csatlakoztál, ezt az Isabel Wolff regényt feltettem a listámra :) Sokat utazom és engem is nagyon inspirálnak a könyvek is, sőt, a könyves lányokkal úgy kezdtünk el minden évben együtt utazni, hogy egy Rómáról szóló leírás nagyon megihletett minket Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap c. könyvében :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :) Remélem, a Wolff könyv is kellemes élményt nyújt majd. ;)

      Én is viszonylag sokat utazom és gyakran a könyvekből merítek ötleteket. Persze van egy alap listácskám, de azt mindig szívesen bővítem. :)) Nahát, ez nagyon klasszul hangzik! Sajnos Rómában még nem jártam, de ami késik, az nem múlik. :)

      Törlés
  3. Nagyon tetszik a poszt! Én mondjuk abszolút nem tanultam művészettörténetet, így jó volt egy szakember véleményét is látni. Éljenek az impresszionisták :)
    Én is csatlakoztam: http://www.bubumaczkokuckoja.hu/l/temazunk-szabad-asszociacio-avagy-muveszetek-talalkozasa/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, ez nagyon kedves tőled! :) Azért nem vagyok annyira szakember, inkább csak kicsit tájékozottabb az átlagnál. :) Az egyetemen tanultam francia művészettörténetet, irodalmat, nyelvészetet, ebből is diplomáztam, tehát mindössze ennyi előnyöm van. :) De köszönöm még egyszer, nagyon jólesik! :) Mindjárt elolvasom a tiédet is. :))

      Törlés
  4. A művészettörténetet csak felszínesen érintették eddig a tanulmányaim,de nagyon tetszett az irománya! :) Behúzott nyakkal jegyzem meg,hogy ott álltam a Louvre-ban és a Musée d'Orsay-ban. Most már tudom,hogy mikor ez megtörtént még nem voltam kellő tudással és tapasztalattal felvértezve,hogy méltón értékeljem ezt.
    J.K.Rowling Kakukkszója épp a napokban kápráztat el és ez Önnek köszönhető! Itt is köszönöm az ajánlást: Merci! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Merci beaucoup, Dorci, encore une fois! :)
      Ugyan-ugyan, ezért nem kell szabadkoznod. :) Egyszer én is eljutok oda, aztán majd eszmét cserélünk. ;) Bár tény és való, én a múzeumokat inkább felnőttként értékelem, gyerekként annyira nem voltam odáig értük. Egyedül az impresszionistákért, őket már gyerekként is nagyon közelinek éreztem magamhoz. :)
      Ennek nagyon örülök! :) Nem is gondoltam volna, hogy ennyire betalálnak majd az ajánlásaim. Ez jó érzés! :) Un grand merci pour toi aussi! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Párizs, avagy az első utam Franciaországba

Könyvfesztiválra készülődve