Anglia, Edenbrooke, az 1800-as évek vége felé járunk. Marianne Daventry, főhősnőnk éppen az udvarlója elől próbál megszökni, amikor váratlan meghívást kap a festői szépségű Edenbrooke birtokra. Nem sokat gondolkodik, rögtön elfogadja a meghívást. De a békés pihenés szinte azonnal egy útonálló támadásával kezdődik, majd egy rejtélyes fiatalemberrel folytatódik. Vajon számíthat-e még bonyodalmakra a fiatal leányzó? Mindenkit biztosíthatok: abszolút. :) 

Tulajdonképpen a borítójára figyeltem fel először, igazán hangulatosra és romantikusra sikerült. Méltán tükrözi a benne rejlő történet báját és szépségét. Maga a történet is izgalmasan hangzott, bár senkit sem fog túlzottan nagy meglepetés érni. A könyv jó része ezen a varázslatos birtokon játszódik, melyet Marianne csak úgy nevez, a földi paradicsom. Nem véletlenül: az én képzeletemben is csodásan néz ki ez a hely. Ha az ember pihenni szeretne, csak kisétál a gyümölcsöskertbe, ahol még a hőségben is talál árnyékot, vagy lesétál a folyópartra, amin egy kecses híd ível át. Egészen varázslatosan hangzik, nem? Marianne, aki már rettentően unja a vidéki életét a közel sem ennyire gyönyörű helyen, teljesen kivirul az új környezetben. Jót tesz neki a környezetváltás, itt végre befoltozhatja a szívén ejtett sebeket, melyeket még édesanyja váratlan elvesztése okozott. Maga az utazás korántsem indul zökkenőmentesen: megérkezése előtt Marianne-t és komornáját egy útonálló rabol ki, ezután ziláltan, csapzottan egy útszéli fogadóba menekülnek. Itt találkozik először a jóképű fiatalemberrel, aki nem tesz magáról túl jó benyomást. Később kiderül, miért is viselkedett így, illetve hogy kit is rejt ez az álca. 

Edenbrooke-ba érve új fejezet nyílik a fiatal lány életében. Marianne megismerkedik Philippel, vendéglátójának fiával, akiben különösen jó partnerre talál. Kettejük játékos évődése, csipkelődése igazi színfoltot jelentett a könyvben. Bár minden jel arra mutat, Philip kezd kicsit többet érezni a leányzó iránt, Marianne mégis meggyőzi magát, hogy már csak a pletykák miatt sem lehet igaz ez, hiszen a fiatalember hírhedt nőcsábász hírében áll. Épp ezért hol barátságos, hol barátságtalan, sokszor inkább dühösen fogadja Philip közeledési szándékait, amitől maga az olvasó is olykor-olykor elbizonytalanodik. A történet végéig nem is igazán tudjuk, mi jár a két főszereplőnk fejében, de leginkább Marianne fejébe láthatunk bele, az ő kétkedését olvashatjuk oldalakon keresztül. Philip egy kedves, előzékeny és érzékeny fiatalember, aki szívén viseli vendége sorsát. Marianne pedig minden tekintetben tökéletesen illik hozzá: bájos, naiv, ártatlan teremtés, aki nem a külsőségekre figyel, hanem a belső szépségre koncentrál. Míg más lányok egy jó partit próbálnak kifogni, őt csak a festés, a lovaglás és az utazás érdekli. Ideális főhősnő egy romantikus történethez. :) 

A titokzatos és kérdőjelekkel teli kapcsolat díszletét a korabeli bálok, gyümölcsöskertben való séták, magányos festegetések és váratlan szereplők felbukkanása adja. Igazi, hamisítatlan Jane Austen-i hangulat árad belőle, de annál jóval egyszerűbb és fogyaszthatóbb nyelvezeten íródott. Olyan olvasmány, amin nem kell gondolkodni, összefüggésekre figyelni, csak kényelmesen hátradőlni és élvezni a 19. századi hangulatot. És hogy mi a történet vége? Érdemes elolvasni és magunknak utánajárni, mert még az utolsó fejezetekben is érdekes események történnek.

+ tipp: Még szerelmes levelek írásához is kapunk némi útmutatót. :)